zora

Csináltattunk egy bélyegzőt, hogy ne menjen simán, elsőre nem is jól készítették el; még az egyik ott dolgozó középkorú faszi gyatra jópofizását is jól tűrtem; ma különösen higgadt vagyok, talán azért, mert délután 3-ra sem ébredtem fel; meg már asszem nem is fogok. Az már jobban fájt, hogy mikor visszamentem a javított bélyegzőért egy beszédhibás eladólánnyal találtam szembe magam, akinek egy kurva szavát sem értettem. Utálom Kényelmetlenül érzem magam, ha minden mondat után vissza kell kérdeznem, hogy "tessék?", majd cserébe még kevésbé érthető választ kapok. Mindent az intuíciómra bíztam.
Nem húzott fel az sem, hogy háromszor mondtam el, milyen névre kérek számlát, mire megértette. Beszélgetésünket megkoronázta a búcsúja: "A viszoNlátásra", mondta a beszédhibás lány és csak arra tudtam hirtelen gondolni, még mindig jobb szegénynek így, mintha fél lábbal született volna.