Régebben írtam verseket. 13 éven
keresztül, jó sok szart, meg kevés jót. Mindig ilyen szerelmibánatos,
rosszkedvű, csalódásos, nyafogós izéket írtam, pozitív élményről 13 év
alatt szerintem jó, ha egyszer. Aztán pár éve abbamaradt, mert
elfogytak az olyan jellegű élményeim, amik korábban íratták velem a
verseket. Vagy csak kinőttem a kamaszköltő-korból, a régi zsengék ma
már szarnak tűnnek, bölcs fejjel meg úgy találom, nem kéne már szarokat
írni. Minek?
Valamikor 3 éve írhattam utoljára, biztos jó szomorú lehettem, kábé annyira, mint ma, amikor munka közben egy üres fecnire írni kezdtem, nagy nehéz szívvel, valami versfélét.
Valamikor 3 éve írhattam utoljára, biztos jó szomorú lehettem, kábé annyira, mint ma, amikor munka közben egy üres fecnire írni kezdtem, nagy nehéz szívvel, valami versfélét.