Titok
Ha egyszer el akarnék veszni, a Mátrában akarnék. Valahol az erdő mélyén, ahol nincs más, csak fák, fenyves, tölgyek, forrás friss vízzel, madarak, szalamandrák. Elveszni, csak egy kicsit, ülni egy fa tövében és nem törődni az idő múlásával. Mélyen beszippantani azt a semmihez nem hasonlítható illatot, amilyen illatuk ezeknek az erdőknek van. Számolni a bogarakat, amik lassan vánszorognak el előttem. Számolni a fenyők közt áthatoló napsugarakat. Tenyérrel simogatni a mázsás köveken a mohát. Nem gondolni arra, mi lesz majd holnap. Arra sem, hogy mi volt tegnap. Jólesően gondolni azokra, akik hiányoznak. Tudni, hogy viszontlátjuk őket. Majd. Amikor úgy érezzük, amikor úgy akarjuk. Majd. Hallgatni a csendet, örülni annak, ami ritkán adatik: egyedül lenni. S csak akkor visszamenni, amikor már nagyon fülsüketítő az erdő némasága, amikor már nagyon hiányzik, hogy szóljak, amikor már nagyon akarom, hogy hozzámszóljanak. Visszatérnék és senkinek nem mondanám el mit csináltam elveszve-bolyongva az erdőben. Az egyedüllét gyönyörűsége az én titkom maradna. A magány csodás időtlensége az én titkom maradna. Önzőn megőrizném mindörökre.
Ha egyszer el akarnék veszni, a Mátrában akarnék. Valahol az erdő mélyén, ahol nincs más, csak fák, fenyves, tölgyek, forrás friss vízzel, madarak, szalamandrák. Elveszni, csak egy kicsit, ülni egy fa tövében és nem törődni az idő múlásával. Mélyen beszippantani azt a semmihez nem hasonlítható illatot, amilyen illatuk ezeknek az erdőknek van. Számolni a bogarakat, amik lassan vánszorognak el előttem. Számolni a fenyők közt áthatoló napsugarakat. Tenyérrel simogatni a mázsás köveken a mohát. Nem gondolni arra, mi lesz majd holnap. Arra sem, hogy mi volt tegnap. Jólesően gondolni azokra, akik hiányoznak. Tudni, hogy viszontlátjuk őket. Majd. Amikor úgy érezzük, amikor úgy akarjuk. Majd. Hallgatni a csendet, örülni annak, ami ritkán adatik: egyedül lenni. S csak akkor visszamenni, amikor már nagyon fülsüketítő az erdő némasága, amikor már nagyon hiányzik, hogy szóljak, amikor már nagyon akarom, hogy hozzámszóljanak. Visszatérnék és senkinek nem mondanám el mit csináltam elveszve-bolyongva az erdőben. Az egyedüllét gyönyörűsége az én titkom maradna. A magány csodás időtlensége az én titkom maradna. Önzőn megőrizném mindörökre.
