Nagy elégedettséggel tölt el a tudat, hogy végre nem érzem azt, hogy ha belépek valahova, én vagyok a legtramplibb-legnagyobb nő mindenki közt.

Most, hogy a gyerek életkori sajátosságai folytán életem egy részét a játszótéren élem, mindig örülök, hogy feltűnik egy nagyobb darab anyuka, miközben én sokak megerősítése szerint milyen sokat fogytam és hűde jól nézek ki. Az elfogultaknak legyen igaza!

20 év után újraébredő nőiségem jeleként kifestettem sötétlilára a körmömet, hogy szuperül nézzek ki, miközben a homokozóban kuporogva kis kupacokat lapátolgatok.

Megfigyeltem amúgy, hogy a játszóterezős anyukáknak számtalan csoportja van öltözködés tekintetében, vannak, akik melegítőben nyomják mindig, ők szerintem a legokosabbak, úgyis hót homok lesz mindenki mire hazamegy, van, aki divatol, de délelőtt és délután is ugyanazt viseli és van, aki délutánra lecseréli a délelőtti szerkót, hogy megmutassa, hogy van neki rendes ruhatára, na ez vagyok például én bazmeg, ha már elvertem vagy ötvenezret erre a jelenlegi konfekcióméretemre, hordjam is a cuccokat, mielőtt tovább fogyok, nem?

Ennek egyébként most eléggé csökkent az esélye, és noha a referenciafarmerem már tényleg röhejesen nagy rám, kicsit kevésbé vagyok újabban szigorú magammal mind evés, mind sport tekintetében, úgyhogy ha így haladunk a nyúl baszhatja. Ami a sportot illeti, ha utálom is a futást, még az én szemem is csillogni kezd a gondolattól, hogy a közeli parkban épp futópályát építenek a sanyik, így az éj leple alatt lehet, hogy lemegyek majd néha kicsit lötyögni, mert hát a legproblémásabb részeimet ezzel lehetne legjobban formálni.

Annak megelőzésére egyébként, hogy visszajöjjenek a leadott kilók azt találtam ki, hogy elteszveszelem a létező összes eddigi ruhámat. Nem hízhatok tehát vissza!

Mindez senkit nem érdekel, csak engem, köszönöm a figyelmet, puszi!