Szeretjük az indiai kaját, ez a mi bajunk. Működik a Móricz közelében egy pincehelyiségben egy indiai gyorskajálda, már régóta kacérkodunk vele. Egyszer le is mentünk, de akkor valamiért nem vettünk semmit, inkább csak csekkoltuk és érdeklődtünk, szállítanak-e házhoz. Akkor megkérdezték, merre lakunk, mondtuk merre, igen, oda elhozzák. Kicsit már ekkor bűzlött a dolog, de még nagyon messze vagyunk egy szürreális sztori végétől.
Szombaton gondoltunk a Morccal egyet, rendeljünk ebédet. Szoktunk ilyet, gyerek mellett gyakran nem érek rá, vagy nincs kedvem kurva sok időt elbaszni főzéssel főzni. Morc a szokásos módon telefonon leadta a rendelést. Ott kezdett érdekes lenni a dolog, mikor megkérdezték tőle, MILYEN TÖMEGKÖZLEKEDÉSI ESZKÖZZEL LEHET HOZZÁNK ELJUTNI. :-OOO Cool, mondom, BKV-s futár, biztos gyakran visznek házhoz. Amikor azt mondták negyed órán belül itt lesz a kollégaNŐ, már semmi bizalmam nem volt, mert ezek szerint minden, amit kértünk már a megrendelés pillanatában rég kész van, isten tudja hány napja. Mellesleg összepakolással együtt ide se lehet hozzánk érni negyed óra alatt, de ez részletkérdés. Na de ez még semmi.
Mikor megérkezett a kaja, Morc nyitott ajtót (azóta is bánom, hogy nem én), egy nőnek, aki PAPUCSBAN volt. Az összefüggések megértése végett: november van, hideg, stbstb. A pasim szerette volna kifizetni a kaját, egy tízezres volt nála, de nem tudott visszaadni a csaj. Odaadtam egy ötezrest, abból se tudott, mert EGYÁLTALÁN NEM VOLT NÁLA EGY KANYI FORINT VÁLTÓPÉNZ SE. Morc még mindig türelmes volt, lementek a kisboltba a házunk aljában, csak sajnos zárva volt. Konstatálva a szerencsétlen helyzetet, a nő elnézést kért, mert már nem először járt így, hogy elküldik váltópénz nélkül és VISSZAINDULT A KAJÁVAL.
Ez ám a customer care, basszájba.
Morc a maga udvarias stílusában hívta fel az üzletet azzal kapcsolatban, hogy ezt mégis hogy képzelik, majd kicsivel később én a magam cseppet sem udvarias stílusában tajtékzó aggyal kaptam a telefon után, azzal a szándékkal, hogy elküldöm őket a jó büdös picsába. Sikerült egy tíz percet csevegnem angolul az indiai tulajdonossal (?), aki sűrűn elnézést kért, az indiaiktól megszokott béna angolsággal magyarázta, hogy kis üzlet, kis bevétel, ezért nincs a kolléganőnél váltópénz, aki amúgy egy little bit pregnant. AZTAKURVA! Mondta, hogy ha visszaér a csaj, újra elküldi a kajával, miután kiosztottam, köszöntem szépen nem kértem a kaját és lebasztam a telefont.
Ezzel még mindig nincs vége. Nem sokkal később újra hívta a Morcot, akinek szintén felajánlotta, hogy mindjárt újraküldi a csajjal a kaját, aki amúgy egy little bit stupid, sorry is, hát mondom lepetézek, nem vagyok semmilyen náció ellensége, de idejön bazmeg a mocsokból, örüljön, hogy van folyó víz ,van hol mosni a lóvét, és még lehülyézi a magyart... ezt a mondatot hadd ne folytassam. Morc, tízszer elmondta, hogy kösz nem kérjük az (nyilván telekulázott, ősi, hindu átkokkal megszórt) ételt és kábé itt van vége a sztorinak.
Rendeltünk máshonnan, innen meg soha többé. Még fontolgatom, hogy lemegyek a napokban és mindezt leírom a vásárlók könyvébe is - gondolom van nekik, haha -, és meglebegtetem, hogy ha ilyen a hozzáállást, a színvonal, akkor haza lehet takarodni oda, ahonnan jöttek. Mindezt csak azért írom ide és nem a Homárnak, mert itt lehet káromkodni bazmeg, egy nekik írt sztoriban meg csak nem kéne (bazmeg).
