Anyám azt mondta keressek egy privát gyerekorvost, akihez időnként elviszem, megmutatom, végigkíséri, ahogy cseperedik, aki lesz A gyerekorvosunk. Mert számomra döbbenetes szembesülni azzal, hogy akihez lakcím szerint tartozunk, ugyanolyan leszarós stílusban foglalkozik a gyerekemmel, mint általában az összes megkeseredett, életunt, fásult SZTK-s orvos a felnőttekkel.
Csalódtam, a mienk egy szar alak.
Mert ha van 5 kérdésem a gyerekkel kapcsolatban, 3-at gyorsan feltehetek, de a negyediknél már érezteti, hogy lehetne menni. Mert ha odamegyünk, csak akkor néz rá a gyerekre, ha el kell végezni a kötelezőket, amúgy nemtom mivel pöcsöl, de folyton a számítógépét nyomkodja. Azért is utálom, mert míg mi benn vagyunk tanácsadáson-oltáson, ő 2-3x is kimegy máshova, majd visszajön, a nem tudni honnan, valószínűleg a beteg gyerekes rendelésre szokott átmászkálni. Minden alkalommal kinyílik a bicska a zsebemben, amiért úgy nyúl a gyerekem szájához, hogy előtte fel se merül a kézmosás. De a gyerek fütyijét is úgy húzkodja, hogy előtte nem mosott kezet, hanem adminisztrálja a gépében a semmit, a hol van a legtöbb retek a világon vizsgálati eredményeket meg ismerjük ugye, tehát jogosan baszom fel magam, igen? Minap azon kellett meghökkennem, hogy szinte megsértődött, amikor beutalót kértem a helyileg felkereshető csípő UH vizsgálatra, ahelyett, hogy újra elmennék a város egy másik pontján lévő fizetősre, ami nyilván valamiért csorbítja az érdekeit.
Undorító, hogy a gyerekrendelésen is a gyerek az csak darab, darab, futószalag. Még régen benn vagyunk a rendelőben, mikor már befelé hívják a következőt az oltásra. Nem számít, hogy az anyukák nem tudják hol öltöztetni-vetkőztetni a gyerekeket, személyiségi joguk meg ha kicsik is, nekik is van, hol tartják ezt tiszteletben, sehol bazmeg. Ami a legrosszabb, ilyeneket hallok máshonnan is, tisztelet persze a mindenkori kivételeknek.
Nemrég nem oltás miatt, hanem azért vittem le a Kismorcit, mert taknyos lett. Ott, miközben a vizsgálat végén felfelé öltöztettem, behívták (ezen már meg sem lepődtem) az utánunk következőt, aki egy kamaszfiú volt. Félmeztelenre vetkőztették (nem kérdezték tőle, nem zavarja-e a jelen lévő harmincas nő), hogy meghallgassa a doki a tüdejét, közben a srác látványosan és elég rondán köhögött, úgy fél méterre a 4 hónapos gyerektől.
Anyám azt mondta, már a mi gyerekkorunkban is elhordott maszekhoz, mert az SZTK-s gyerekorvosok már akkor is ilyenek voltak. Olyanok, akikre nem szívesen bízod a gyerekedet. Szomorú magyar valóság kisgyermekek részére. Szerencse, hogy ő még ebből nem fog fel semmit.
