A második blogolvasmányomat sosem felejtem el, mert nagyon jó barátok lettünk. Már nem emlékszem pontosan hogy találtam rá, a legvalószínűbb, hogy nem értettem a szánin, mi az a karacs maci vazzeges beépített komment és rágugliztam (volt már 2005-ben gugli?), erre első találatként jött egy blog, én meg elkezdtem olvasni. Minden évben elmesélem, így idén miért maradjon ki: írtam a gazdájának (ld lentebbi javaslat, mondom én, hogy így kell!), amiben megdicsértem a humorát és hogy milyen jól ír, gondoltam barátkozom. Valószínűleg említhettem neki, hogy kezdő blogger vagyok, mire ő a befutottak magas lováról, nagy mellényben és pökhendin pöccintett le, persze ettől még jobban tetszett. Hát valahogy így kezdődött az a barátság, Gab meg köztem.

Aztán jött utána a többi ismeretség is sorra, bemutatkozások, rácsodálkozások, összecsókolózások, közös sírások, critical massok, vidéki nyaralások, csütörtöki ivások.

Asszem ennek a blognak az elsődleges funkciója és célja mindig is a kapcsolatteremtés és -építés volt. Az, hogy itt mindent úgy írok meg, ahogy akarok, meg hogy egyáltalán, írok, az öröm oldaláról csak másodlagos. Az, hogy van lehetőség interakcióra, mindent megér, még azt is, hogy emiatt kicsit melózni is kell.

Örülök, hogy van ez a blog, ha olyan is amilyen, mert ha nem lenne, nem lennének a felnőttkori barátaim, akik időközben általa lettek, nem lenne a Morci és lehet, hogy nem lenne még gyermekem se, mint ahogy hála a blognak, vannak ők nekem, mind.

Hat éve alatt annyi mindenkivel hozott össze, olyan jól alakította a sorsomat, de hát kinek kell ezt megköszönni? Írjak a mr.a-nak? Azért ehhez más is kellett: azok, akikkel összehozott így az élet, meg azok is, akik csak olvasnak, de sose kommentelnek, ők is.

Nemrég egy kedves barátom azt írta egy üzenetben, hogy a napjainak fénypontja a blogom, nem fűződött érdeke ahhoz, hogy ennyire kedves legyen és ha van is ebben egy jó adag gesztus és elfogult baráti szeretet, akkor az jutott eszembe, hogy amíg lesz legalább egy ember, egy olvasó, akinek ezzel az egésszel itt örömet okozok, addig folytatom.