Brooke Shieldsnek szerda este fél órájába került a Kék lagúnában, míg felfedezte saját és a bongyor hajú szöszigyerek testét, a teherbeeséssel és szüléssel együtt se volt több az egész egy 3/4 óránál és még meg is bőgettek a végén az álombogyós elalvásukkal basszák meg.

Szerda-csütörtökön szülés előtti depresszióban szenvedtem, amiért nem történik semmi és ezen az sem javított, hogy a számítások szerint semmivel nem vagyok elkésve.

Az ujjaim zsibbadnak, mint a picsa, lazán elharapom őket, ha egy kicsit nagyobb falatot akarok bekapni, lezabálom minden ruhámat, mert méterek választanak el az asztaltól a hasam miatt, nem jön rám a csizmák a dagadt lábam miatt, folytassam?

Tegnap este úgy gondoltam olyat eszek, amitől beindul minden, durvulás lesz és kicsalogatom a gyereket, de a csípős koreai marhaleves, a gyömbéres-csilis szupercsípős csirke, a másik húsra locsolt csilis-korianderes szósz legfeljebb kicsit megnyomta a gyomorsavam, de se alhasi vérbőségem nem lett tőle, se a gyerek nem reklamált sokat, úgyhogy ma gondoltam felmegyek párszor a tizedikre, aztán le és vissza, hátha útközben kicsúszik.

Ma reggel megszakértettek és ha hétfőig nem születik meg, aznap be kell tolnom a kuffert, kapok egy ágyat, aztán gondolom, ha pár napig továbbra is semmi, akkor kirobbantják belőlem valahogy. Ha nem esne rohadtul nehezemre felvenni magamra a ruhákat, a csizmát, ha nem úgy mozognék, mint egy partra kikúrt Moby Dick, még akár szilveszteri buliba is elmennék, de miképp minden fizikai tényezőm a kimozdulás ellen szól, így marad itthon fekve a Sas Kabaré és a gyerekpezsgő, gondolok rátok, BUÉK mindenkinek!