Kezdek lemondani arról, hogy valaha megszülök. Az már szinte teljesen kizárt, hogy a gyerek fejéből kipattan az az ötlet, hogy még idén megmutatja magát nekünk. Én, aki holmi magzatvizes mizéria után a 19. héttől kezdve vártam a koraszülést, érthetően kicsit nehezen viselem, hogy így a kiírt időpont után - ami egyre biztosabb egyébként, hogy korábbira datálódott, mint az indokolt lett volna - se történik még lófasz se. Minden leletem azt igazolja, hogy a Kismorci olyan kurva jól érzi benn magát, hogy még a szilveszteri bulit is ott rendezi. Mostanra az eddigi bizonytalanság a terhességi koromat illetően tovább nőtt, nem gondoltam, hogy az, hogy annak idején nem 28 naposak voltak a ciklusaim ilyen kuriózummá tesznek majd, de még az egyébként nyilvánvalóan tapasztalt szülésznőm is teljesen tanácstalan, hogy most akkor mennyi az annyi. Ha vasárnapig nem történik semmi, összedugják a fejüket ott a szülészeten, de ilyenkor 3-4 nap már olyan rohadt hosszú és lassan telik, hogy erre még nem is gondolok. Időközben fordítunk majd egyet a naptárban és 2011 lesz, barátkozom a gondolattal, hogy ha mégis kijön, akkor nem decemberi, hanem januári lesz a kis puruttya, így mondjuk a szülinap vs karácsony probléma már messze nem aktuális, úgyhogy ezért nem ér majd nyafogni.

Mindenki tűkön ül, hogy mikor lesz ebből gyerek, én meg ma szimplán csak csalódott voltam, mikor úgy jöttem haza a kórházból, hogy fel se merült, hogy maradjak. Két napja még felbasztam magam azon, ahogy az ambuláns (releváns, értsd: NST, nőgyógyászat, UH) rendeléseken mindenki úgy bánik a kismamákkal is, mint valami kapcaronggyal, darab darab mindenki, semmit nem mondanak, akkor tudsz meg valamit, ha 1. erélyes vagy és mersz kérdezni, ennek jutalma csúnyán nézés és mit képzelsz-tekintet persze, 2. megpróbálsz a fülkéből öltözés közben elcsípni valamit, amit a doki mond az asszisztensnek rólad, két olyan mondat közé szúrva, amit a hazai eü dolgozók sanyarú sorsáról sorol. Hát bazd meg, nem kell hosszas expozé, de a gyerekemről van szó, fájna mondani valamit? Nem, itthon a terhes kiskönyvből én bogarászom ki amit tudok és szerencse, hogy van gugli ami segít abban, hogy mi a faszom az, hogy cervix=3000, az nem baj, ha minden rendben, de ezt miért nem lehet elmondani, ha bemegy az ember egy vizsgálatra? Mindegy, ezt már szinte el is felejtettem, ma már más érzések dominálnak.

Gondolom ma nem tett jót a lelkemnek az sem, hogy míg a szülésznővel dumcsiztam megláttam a gyerekágyas részen kisbabáját tolni a lányt, akivel két napja ott lenn háborogtunk azon, ahogy bánnak velünk, ő egy nappal előttem volt kiírva, azóta megszült, mázlista!

Időközben Pamelának meg Bobbynak lassan elintéződik az örökbefogadás, ma Mágenheim doki egy kempingsátorban segített világra egy gyereket, ha így haladok beelőz a január közepére kiírt kolléganő, meg a sógornőm is, szerintem még Montag is utolér, mindenkinek sikerül csak én vagyok ilyen béna, hogy még szülni se bírok.

Gyerek, Te meg fogadj szót bakker és gyere ki!