Hiába is próbálom tagadni magam előtt is, hogy nem érdekel már Kovács Ákos munkássága, persze, hogy érdekel. Én igazi bonanzás voltam, 12 éves korom óta rajongok ezért a fasziért és ha volt is időszak az életemben, amikor kicsit kiábrándultam belőle (2002-ben történt, az Új törvény erősen politikai indíttatású dalai, emlékszünk, onnan nehezen jött vissza nálam), azóta is, akármi újat csinál, fél szemem mindig rajta. S ha régóta érzem is azt, hogy megújulásra már nemigen képes - hogy lenne, csak a szólópálya csaknem 20 év re rúg és még akkor nem beszéltünk a BB-ről -, valahogy jó szeretni amit csinál, ezt a kiszámíthatóan - s az idő előrehaladásával sem kevésbé, sőt sokszor egyre sablonosabb - Ákos zenét. Tény mondjuk, ő, mint ember (előadó, kommunikátor, apa stb.) maga ma már jobban érdekel, mint egy-egy új album, de persze, hogy rögtön végighallgattam, amint valami élelmes felrakta a legújabbat a youtube-ra. Sok klisé, persze, de azért szeretjük, mert Ákos intelligens és szerintem nem vitatható, hogy a magyar poprock vagy mi legprofibbja. Meg a legjobb magyar zenész faszi, de valaki akarjon meggyőzni az ellenkezőjéről. Mondtam a Morcinak, hogy majd ha meglett a Kismorci, utána még szeretnék egy gyereket a Kovács Ákostól is, de nem igazán értékelte ebbéli vágyamat a kispapa. (Lehet, hogy érzékeny időszakában dobtam be, na majd megkísérlem később.)

Az új albumról meg kézenfekvő lenne a Fénybe nézz-t linkelnem, de azt már úgyis mindenki látta, akit érdekel, inkább legyen egy másik szám, amit egykori bonanza-rajongóknak küldök, érteni fogják miért.