Én is mindjárt 5 éve írom a blogot, persze kevesebb sikerrel, mint te, viszont szerintem ez nem kor kérdése, mert a 'fiatal generáció' friss erői közül nagyon kevesen maradnak meg ennyi vagy ennél több ideig, mint mi, és azok, akik igen, azok pedig ugyanolyan kibaszott jók lesznek, mint amilyenek mi vagyunk, a többi pedig süllyesztő. Nem kell aggódni, mert mindig mi leszünk a legjobbak, csak néha ezt mások nem tudják ;)

Ja, ezzel én is pont így vagyok. Néha csak nyammogok az egészen, meg nincs kedvem írni, meg sokszor megírom, de nem postolom, egy szenvedés az egész. Aztán egyszer-egyszer mégiscsak felcsillan, hogy hopp, most jól esne, és pont úgy esne jól, hogy nem facebook meg twitter, hanem blog... és akkor blog. És akkor csak az, meg csak úgy. Egyrészt a neten nyílt hatezer olyan csatorna, ami önkifejezésre alkalmas és néha jobb, egyszerűbb, gyorsabb, mint a blog, másrészt pedig az elmúlt években nagyjából összenőtt az on- és offline társaság, már rég nem a blog az összetartó erő, vagy csak alig. Na meg pár év után már nem akkora újdonság blogolni, az embernek egyre inkább fókuszálnia kell, hogy kiválogassa, megfogalmazza, összerakja azt, amit érdemes leírni. Emlékszem, 2004 körül, amikor kezdtem, gyakran folyamatosan narrált a bennem a blogger és írtam már fejben a leendő postokat. Már másképpen jár az agyam egyszerűen. És igen, van egy generációváltási tendencia is... az elmúlt 1-2 évben sorra dobták be a törülközőt olyanok, akiket éveken át olvastam (Becher, Abszinth, Perdita, stb). De ugyanakkor meg egy tök új blogszcéna nyílt a tumblr segítségével, ami friss és pörgős, és jórészt a mi korosztályunkba tartozók (vagy idősebbek) csinálják. Szóval nem berozsdásodik az ember, csak változnak a kifejezési formák. Pl. a hamut mamunak mondjuk, mohahahaha :D

"Emlékszem, 2004 körül, amikor kezdtem, gyakran folyamatosan narrált a bennem a blogger és írtam már fejben a leendő postokat. Már másképpen jár az agyam egyszerűen." szó szerint. és én ennek nagyon nem örülök, mert ettől azt érzem, hogy már nem vagyok olyan nyitott és kreatív. hogy már nem jut eszembe mindenről valami, amit érdemes megírni. engem a melóm is kinyírt, elvesztettem a hitemet, azt a kevés magabiztosságomat, ami volt, a kreatív energiáimat meg lehúztam a faszba. na szóval én speciel elbutultam, azét kussolok, de a többiek nem feltétlenül, ti ugyanolyan okosak vagytok mint rég!!! :) de a fénykor, na az nagyon hiányzik. :(

biztos azért van mert megöregedtünk, 5 év mennyi sokat számít már basszus, sokat.... most az ilyen 30 körüliekre gondolok, akik tényleg a blogokon keresztül barátkoztunk össze maniakus, tudod, hogy Te kivételes vagy, ha a korodról beszélünk (meg amúgy is:), lehet h később születtél, de előbb értél meg mint bármelyik kortársad. emlékszel arra a napra a ZP-ben a többi kölykökkel? jajjjj :) én még néha ma is írok posztot fejben egyébként, viszont ha nem írom meg röviddel utána, később már leszarom és nem foglalkozom vele viszont számomra még teljesen ismeretlen (felhasználói szinten) a twitter meg a tumblr. láttam ezeket, de a Twittert pl nem is értem. de jobb is, mert még aztán ott is akarnék jelen lenni és az már tényleg több lenne a soknál. viszont kitartóan állítom, a FB (meg ezek a többi mikroblogolási lehetőségek) kinyírják ezt a "klasszikus" blogolást és ez rendben is van így Abszinth már nem blogol? nem tudtam

na ezt az öregek vagyunk, meg nemolyanmár izét testületileg be lehet fejezni. igaz már nincs az a titokzatosság, mint barátságunk hajnalán, ami ugye azért kicsit más megvilágításba helyezné a dolgokat, mert nagyjából bezárult a kör, mindenki ismer mindenkit. de nekem kurvára hiányozna, ha például valamelyik világmegváltó ötletemet/elemzésemet nem írhatnám le _azonnal_.

pl az ilyen öregEBB szottyokból mint mi, épp ez a dinamizmus hiányzik:) amúgy is megtiltom h bárki aki a linkfalamon van abbahagyja az írást, aki meg szünetel, az függessze azt fel és folytassa az írást! KÖVETELEM!!!!!!!

nagyon helyes :)

szerintem is elmúlt _az_ az időszak, de én a magam módján örülök neki, mert ez azt jelenti, hogy már nem vagyok annyira zilált lélekben, mint a blogom fénykorában, és mert engem nagyon kettéosztott a blogom [lásd még kettős személyiség], pont mert én többnyire csak külön-külön találkoztam egy-egy bloggerrel [és mert én sokáig igazán csak naplóként használtam a blogot, a szó szoros értelmében, a titkaimat rejtettem a net sokszínűségébe]. de ezért igen, mindenki csak folytassa, facebook és twitter ide vagy oda :) [ja, és csak én emlékszem úgy, hogy a twitter a kezdetek kezdetén ilyen látható idősávos, szóbuborékos cucc volt? mert nekem az még tetszett is, aztán mikor nemrég visszamentem, már nem tetszett, bár lehet nem is arra emlékszem].

[visszaolvasva elég értelemmentes hozzászólást bírtam írni, asszem nem is baj, hogy nem blogolok annyit :D]

LOL. én annak is örülök, hogy a blogomnak nem volt "fénykora" :-)

Én egyébként csak kommentelőnek vagyok új, olvasóként - emlékeim szerint - olyan 2007 óta vagyok itt jelen, csak nem vagyok az a hozzászólós típus, pláne, hogy sok kommentelővel ellentétben, én a való életben nem ismerlek benneteket, így inkább nem okoskodtam bele a dolgaitokba. :) Amúgy pedig, fénykor - nem fénykor, én ugyanolyan lelkesedéssel jövök ide téged olvasni, mint eddig bármikor. Ha valaki - hacsak így ismeretlenül is - érdekes számunkra, akkor annak nincsenek fénykorai, az állandó dolog, szerintem. Tehát írj még, amíg kedved tartja, én várom.:)

Zora! Abba ne hagyd! :) Én mondjuk sose bloggoltam, mindig csak olvasgattam-én inkább befelé élek-, de az olvasásnál is megfigyelhető intenzitáscsökkenés. Eleinte rengeteg blogba olvasgattam bele, aztán szépen lassan lemorzsolódott majdnem mindegyik. Ma már csak Téged olvaslak -és kedveltelek meg a blogod által (de ezt tudod), meg a Dream-et. A nem olvasottak/megszüntek közül egyedül a hónyomié hiányzik nagyon, őt is nagyon közelesőnek éreztem magamhoz, szivesen olvasgattam-éreztem vele együtt, néhanap még mindig beugrik, hogy mi lehet vele, pedig sosem találkoztunk (csak valahogy az életem része lett, még ha kicsiny szeletben is). Egyszóval, ha te abbahagyod, nálam befellegzett a blogolvasásnak, újakat keressen a fene. Veletek születtem, veletek is hunyok ki (remélem kb 100 évesen) :)

Zora nem hagyni abba blog. Zora írni jól, Zora lenni vicces és tanulságos egyben. :) Amúgy meg ha abbahagynád, akkor hiányozna, tapasztalatból mondom... néha úgy posztolnék jókat, tréfásan. De aztán elmúlik, csak egy kis sajgó heg marad a helyén :)

de most én egy szóval se mondtam, hogy abbahagyom, pont azt akartam mondani, hogy nem. Meg majd pont Ti ne ismernétek :) de édik vagytok, csináljátok, még, még! :D

Úrjeeeesszus, figyeljétek csak: most meg már egyenesen cáfolja, abba akarná hagyni! Szóval akkor mégis megfordult a fejében, különben miért cáfolná!? Neeee, Zora, ne hagyd abba a blogírást :) valahogy így indulnak a jó kis szaftos pletyók is :)

:) szerintem se hagyd abba, az is jó, amikor ritkán írsz, mert tartalmat írsz és olyankor legalább tudja az ember lánya mi van veled...én egyébként tojok nagy ívben az összes mellétett maszlagra, hogy így generációváltás, meg úgy twitter, facebook, írom amikor van kedvem oszt'jónapot! :) mondjuk jó lenne, ha ezzel Hónyomi is így lenne, mert ő nekem is hiányzik és persze kedves Zora, te is nagyon hiányoznál! :) (jól nyomtam remélem a nehagydabbadumát!:))

az öregség szerintem nem indok, nálam is bejátszik, ennek ellenére lelkes ifjonc vagyok aki folyamatosan posztolja a fejében a történéseket, mert csak fél éve kezdtem. a tavaszi házibuliig semmiképp se hagyd abba. (de a terhes és babázós blogok is menők, csak nehéz jól csinálni)

Nekem is sokszor megfordult már a fejemben hogy abbahagyom, de ismerős érzés: nagyon hiányozna. Még ha -1 olvasóm lenne naponta, akkor kis kihánynám oda a dolgaimat, mert öt év alatt azért nagyon meg lehet szokni. Ráadásul mindig jóleső érzés arra gondolni, hogy van egy hely, ahol az ember le tudja írni az egymenését. :)