Amikor az ember nagyon rossz passzban van, mindenki, aki így vagy úgy, de lelkét, arcát, önbizalmát simogatja, a kis nyomoronc (én) elolvad a szeretettől, amit kap, annyira jól esik. Visszasimogatná azokét, akik megkérdik, hogy vagy, mi bajod, dörgölőzne és bújna, visszaszeretne. Kár, hogy olyan sokan olyan messze vagytok, jó, hogy olyan sokan közel vagytok. Aki messze van, ahhoz  legszívesebben elmennék, Pécsre, Izlandra, akárhova, aki itt van, azzal elmennék és elmegyek bárhova, Orczy-kertbe, Kuplungba vagy akárhova, csak hogy önző módon megszerezzelek magamnak titeket, hogy magammal vigyek valamit belőletek, amire másnap olyan jó emlékezni.