ha van valakinek két hétre, kölcsönbe egy üres szobája, lakása, szigete, faszomtudja, az legyen szíves szólni, mert most egészen biztosan az lenne a legjobb, ha eltüntetném magam az összes rosszkedvemmel, dühömmel, kétségbeesésemmel, kilátástalanságommal és félelmemmel itthonról, még mielőtt a morci összecsomagol és itthagy örökre
most még én magammal sem tudok együttélni - bár erre technikai okokból rákényszerülök -, nehezen kívánhatom most el attól is, aki amúgy szeret: most egyáltalán nem vagyok szeretetreméltó, egy felpofoznivaló hisztérika vagyok b@szódjakmeg