Nagyon fura volt ma elköszönni a Morcitól a trolin, úgy, hogy én csak az Oktogonig folytattam az utam elintézendőim okán, ő meg a Délibe ment, onnan meg Szárszóra vasárnapig. Este sírtam, mert már akkor nagyon hiányzott, tavaly május óta, mióta összeköltöztünk alig töltöttünk külön 1-2 napot, legfeljebb ha egyedül mentem haza vidékre a szüleimhez egyszer-egyszer... Most, hogy nyakamon a kibaszott utóvizsga, kénytelen voltam meghozni azt a döntést, hogy 3 nap barátokkal a Balatonon helyett itthon szopok egyedül és erőltetem azt, ami nem megy.

Még sosem aludtam itt egyedül és egyelőre még nem tudom, hogy fogok egyáltalán, szellemektől mondjuk már nem tartok, de egyedül egy sötét lakásban mégiscsak para. Gondolom majd sokáig tévézek, aztán egyszer csak elfáradok és elalszom. (todo: borért lemenni, az segít elaludni, nottodo: horrort nézni a köv. két napban). Ha pedig az első éjszakát sikerrel veszem egyedül, nagylánynak érzem majd magam és vagányan megcsinálom a másikat is.

Termékeny két napnak nézünk elébe, asszem, ami a blogos aktivitást illeti, de talán eszembejut és idekerül mindaz, ami amúgy az elmúlt lusta hónapokban kimaradt.