Maniakus a minap elmesélte, akkor még e-mailben, hogy a dunántúli városban rajta kívül van egy másik zora-fan, aki egyszer a gimiben a diákjainak kinyomtatta egy bejegyzésemet és azt elemezték magyar órán, NEM tudok elképzelni ennél nagyon elismerést egy ilyen kommersz írónak, mint amilyen én vagyok. Lefogadom, vannak szerzők, nyomtatásban, könyvesboltok polcain, akik még ennyire se viszik. (ez persze lehet, hogy kicsit erős így) Sajnos az nem jutott el hozzám, melyik írás volt az, pedig természetesen ez egy lényeges eleme a sztorinak, de igyekszem kideríteni. (Provokatív célzattal, hátha megszólal az illetékes.)
Tegnap igazán nagyon fiatal emberekkel voltam, annyira fiatalok voltak, hogy volt olyan is, mikor idegesítőek voltak, ahogy cinkelték egymást, nem is a cinkelés zavart, inkább az, hogy én ezt már nem tudom élvezni, ekkor már dolgozott az Oportóban megivott liter málnásbor (veszélyes méreg!) és aztán mégis nagyon megszerettem ezt a fiatal társaságot, asszimilálódni kell, mondta a maniakus, én meg részegen táncoltam a Kaukázus koncerten, ami rövidnek tűnt, talán ezért nem emlékszem rá, vagy lehet, hogy azért nem, mert többet voltam kinn a rötyin a sok fröccs miatt, mint a színpad előtt?...
Aztán hazakísértek, ilyen nincs is, eljöttek ide a házunkhoz, amire ki van írva a csúnya szó a kapu elé, nem is értettem, most sem értem, nálam az ilyet ki kell érdemelni, én akárkit nem kísérnék haza, a barátaimmal az éjjel közepén, hatan, ők meg jöttek, szerintem sose fogom megtudni, mi vezérelte őket.
Maniakusnak még kicsivel előtte hadováltam valamit a sajtburger kiskrumpli közben, miközben az ő krumpliját is megettem és a kólájába megpróbáltam nem belefulladni arról, hogy szeretnék én is fiatal lenni (értsd: ennél is fiatalabb) és hogy szar, hogy vele nem lehet csak úgy leugrani a kocsmába, mert messze lakik és tényleg szar. Ezért megígértem neki, hogy elmegyek egy nyári hétvégén a dunántúli városba.
Egyébként kb 3,5 éve olvassuk egymást és most találkoztunk először és lehet, hogy neki van most szülinapja, de
