Álmok. Először üldözős-háborús hangulatú, bujkálok, idegen házakban, hosszabb ideig lakom egy szobában és vigyázok, hogy ne vegyenek észre. Futó, menekülő emberek. Tudatosul, hogy egy nőt küldtek rám, zöld bokrok közt settenkedek, de ő nagyon gyors, mikor utolér, a bal vállamba ereszt egy golyót, most is érzem, milyen, szinte belerobban a húsba a golyó, megtántorodok, fáj. Aztán folytatódik az ámokfutás, az üldözőm egy férfi, kiköpött T0mcat. Kurvára félek tőle, már a tekintete is gyilkos, mégis valahogy végzek vele, nem tudom hogy, csak hogy eltűnt, végre nyugi. Snitt.

Nagy terem, valami halk, lassú zene szól, én Hónyomival táncolok. Ölelkezünk,  bazsalygunk, én  fenekét fogdosom, meleg van - minden tekintetben, höööhh. Snitt. 

Világvégi falu. Egy kertes házban alszom, énekszóra ébredek. A helyi iskolások autómentes napot tartanak és a biciklizést népszerűsítő dalocskát éneklik a ház előtt kórusban. Kihajolok és olvadozok, hogy már vidéken is ilyen környezettudatosak a gyerekek. Anyám jön azzal, hogy bemutat a helyi tanítónéninek, aki egy mufurc pina, köszönés után semmi csitcset, sarkon fordul és elmegy. Snitt.

A T0mcat-imitátor önelégülten közli, hogy megtalált, tudom, hogy itt nekem harangoztak. Pisztolyt nyom a fejemhez, fosok mint az állat, de tudom, hogy legalább gyorsan túl leszek rajta.

Itt felébredtem, fogalmam nem volt hol vagyok, kb 10 perc alatt tértem észhez, kimentem pisilni, aztán arra gondoltam újra kezdem az alvást, ha már úgyis úgy érzem, egy percet se aludtam. 

Újra alfában. Az előző albérletünkben vagyunk, csöngetnek, a tulaj az és lakásnézők. Teljesen berezelek, mikor rájövök, hogy nekünk már nem kellene ott lennünk, s hogy mi lesz, ha a tulajék azt mondják, cuccoljunk el még aznap. Morci nyugtatgat, közben azok a lakást nézik, ideges vagyok, hogy mi lesz most. Nem tudom mi lett.

Nyomasztó, félelmetes, ideges szar volt az egész, de az összes belém eresztett golyót feledteti a dalolászó autómentes gyerekek és a leszbikus ötperc Hónyomival, hehe.