Odaér végre az Instantba érted egy órás késéssel, mi már nyaljuk a fröccsöt, és akkor odaér végre, kézfogások, puszik, ide-oda, hangos szóval köszöntöm, szia Rönéééé, mire rámnéz és kerek szemekkel nekem szegezi, de ekkora hangerővel, hogy
HÁT TE?
Mintha ottlétem ellenkezne a törvényekkel. Mintha egy ufó lennék. Mintha feltűnésem a természeti törvények ellen való volna.
Nem úgy gondolta. De hogy milyen egyszerűek vagyunk, mi sem bizonyítja jobban, hogy aztán egész este ezen röhögtünk. És én erre bízom a jogi ügyeimet bazmeg. Egy igazi barát. Mifasztkeresekott, hátte?
Ja és aztán még mondott egy hasonlóan frappánsat, de akkor már nem voltam szomjas és fingom nincs mi volt az.
