Már megint azért jövök, mert akarok valamit tőletek. Bocsánat. A kiegyensúlyozott partnerkapcsolat továbbra is romboló erővel hat az íráskészségemre, -hajlandóságomra, de azért néha belépek még a freeblogra, mint most. Zárójelben persze, nem cserélném el a kettőt, semmi esetre sem.
De hogy már megint mi bajom van? Szörnyű dilemmába kerültem, az van! Valamiért váratlanul rámtört, hogy MOST kell elmennem tanulni, ha akarok még valamit elérni a választott területemen ebben az életben, most. Mint az ökör a szántásba, úgy rontottam a Felvi honlapra, miután láttam, hogy most vannak a pótfelvételik, de jó, kellett mindent a kályhától elolvasnom, amikor én először egyetemista lettem, annak több, mint 10 éve, hol volt még akkor ez az alap- és mesterképzéses felsőoktatás, sehol. Azt sem tudtam hirtelen lehetek-e még megint iskolás és rájöttem, hogy ja, akkor folytattam a szakkereséssel, az egyetemkereséssel, megtaláltam, hol és mit kellene, akarok, lenne jó. Van még tíz napom jelentkezni, de egyáltalán nem tudom megtegyem-e. Az, hogy gecidrága posztgraduális képzést választottam magamnak, csak az egyik baj, a másik, hogy nem tudom, 2 éven keresztül hogy lehet bírni a szombati iskolábajárást a dolgos hétköznapok leterheltsége mellett, agyam zokni péntekre, szombaton elszívja a maradék energiám az egyetem, vasárnap egy kézzel a pörköltet kavarom, a másikkal a jegyzeteket lapozom? Nincsenek közös szombatok, elutazások, kirándulások, nem megyek haza anyámékhoz a faluba 2 évig, nincs péntek esti elhajlás, hupákolás a haverokkal, mert szombaton iskola van. Ha úgy döntök.
Csak abban vagyok biztos, hogy több lehetek, ha megcsinálom. Lettem ami lettem az évek során, már így is furán és jól alakult a sorsom, ami a munkát illeti, de mindig lehet többnek, jobbnak lenni és én szeretnék is az lenni.
De nem tudom, lesz-e hozzá energiám. Lemondásokkal jár. Innen nézve egyelőre több a lemondás, a teher, mint a hozadék. De lehet, hogy két és fél év múlva azt mondom: okosan döntöttem, amiért elkezdtem és megcsináltam. Jó lenne, ha bebizonyíthatnám, hogy lehet csinálni. Így is, felnőtt fejjel, hisz olyan sokaknak megy. Meg aztán könnyebb lenne talán most, amíg nincs gyerekünk. Még harminc se vagyok és amúgy is, sose késő.
Szóval, ha van olyan, aki tudja miről beszélek ezzel a szombati iskolával így harminc körül, meló mellett, az most beszéljen le vagy rá, még van pár napom dönteni. Ti meg mindig mindenben sokat segítetek. Amiről nekem nincs tudomásom, információm, megtudom itt tőletek.
Ha meg valakinek van épp a Corvinusról származó posztgrados élménye, vagy csak hallomásból is valami infoja, azt külön csókoltatom.
És nagyon köszi!
