Ez a lakás szerintem igazából el van átkozva. Nagyon szeretjük amúgy, de minden napra jut valami új felfedezés, nem mindig a legjobb értelemben, egyáltalán nem unatkozunk, mert amikor épp megtehetnénk, épp meg kell oldalni valami új problémát. Nem, nincs penész, azóta se. Nem raktuk vissza azt a harminc kilós bolyhos-szőrös falvédőt ami alatt volt, meg nyár van és kurvára meleg, ilyenkor be is baszna, ha lenne. Az elmúlt egy hónapban megtanultuk, hogy működik a villanybojler, megszoktuk, hogy a hűtő kis fagyasztórésze fagyasztásra alkalmatlan, meg már az se nagy szám, hogy a negyedikre kell felmászni, mondjuk a bal lábam totál bekrepált, a legrosszabbakra gondolok, visszafordíthatatlan kopások, ha ez így megy muszáj lesz megmutatnom magam orvosnak. Nemrég teljesen hülyére vett a villanyóra minket, de már túl vagyunk a megrázkódtatáson.

A mostani hétvége eseményei röviden: szombat délelőtt apró robbanás a sütőben, sercegés, füst, a pulyka remek lett, a jénaim ment a kukába; szombat esti program: mindenféle ízeltlábúak kergetése. A szúnyogokat tegnap még illatosítóval gyaktam, ma már nem nagyon vannak, mert felszerelkeztünk elektromos riasztóbasszal és itt van mellettem a Protect spray, kíméletlenül ölök megfele mindenkit, akinek kettőnél több lába van. Most láttam, hogy a csukott ablak külső oldalain tucatjával figyelnek befelé a szúnyogok, nemtom, ekkora méretekben ez már inváziónak számít, nem? Ez más kerületekben is így van, vagy csak a Jóuzsefvárosban?

Most, hogy majdnem minden ablakot becsuktam és párolognak a mosott ruhák, olyan a páratartalom, mint egy dzsungelben, még a végén beindítom a klímát, pedig nem vagyok nagy barátja neki. A dzsungelről jut eszembe, hogy tegnap olyan lény jelent meg a plafonunkon, amit 28 év alatt még a Falun se láttam, csak múltkor az Animal Planeten az amazonasi őserdőkről szóló filmben, volt neki vagy 50 lába és klassz hosszú csápjai, neki nem sokat használt az illatosító, leesett azt eltűnt, reggel a zuhanyzóban találkoztam újra vele és ha már ott volt, lemostam a hátát neki. És feljön egy ilyen a negyedikre, nem tudom elhinni.

Aztán a jénaival még nem volt vége a rombolásnak, a ma délutáni takarítás során megsemmisítettem egy rossz mozdulattal egy előszobai nagy tükröt, de úgy bazmeg, hogy még a fakeret is szíjjeltört, nem 7, de 777 évig nem megyek férjhez, a fiúm megmenekült. Alig tértem magamhoz ebből, mikor kimentem a folyosóra, hogy becsukjam az ablakot a hemzsegő szúnyogok miatt, mire lebasztam a párkányról a jobbára hamutartónak használt nagy cseréptányért, basszad eztet is, darabokra szét. De ekkor már 2 órája takarítottam, folyt a mellem alatt is a víz, tehát leültem és kibontottam egy búzasört, most pedig már nem nagyon merek semmihez nyúlni, csak várom, hogy megjöjjön a Gitározós a próbáról és elmondjam, neki, hogy milyen traumák értek az elmúlt néhány órában, míg ő Cinkotán tépte a húrokat.