Hopp, közben észrevétlenül eltelt egy hét és nehogy azt higgyétek történt valami azóta utazástervezés ügyben. Igazság szerint csomó mindennek kéne utánanézni, de esténként munkából hazatérve szemernyi kedvem sincs gép elé ülni és fórumokat meg idegen nyelvű oldalakat nyálazni. Most, hogy egy kis zsebpénzért cserébe még túlórát is vállaltam, semmiképp. Röviden összefoglalva: több tucat ember tanácsát meghallgatva, egy rövid önismereti felülvizsgálat és az utánanézésre fordítandó idő hiányát összeadva arra jutottunk, hogy jó nekünk az a kurvaolcsó szervezett út, amiben nem kötelező semmi, viszont az oda- és visszajutás garantált, ha buszos is, meg a szállás, a többit mi alakítjuk. Öreg vagyok és parás a nekivágunk-kalandozunkhoz, kellenek fix pontok, mint pl. ezek. Ahány ember, annyi vélemény, már elsőnek hónyomi is megírta és úgy is lett. Aranyosak vagytok máskülönben, még egyszer köszi. Bemegyünk majd az utazási irodába, kérdezősködünk kicsit és ha úgy áll, lefoglaljuk. A buszos parát pár nap elteltével megint nem értem, nekünk ez valahogy mégse tűnik olyan neccesnek, meg amúgy is sokan túlélték már az ilyesmit.
Napok óta szétmegy a fejem. Hetek óta fáj a bal térdem. Alig bírok guggolásból felállni. A legszarabb ami a bal csípőmnél történik. Az utóbbi időben nagyon sokszor érzek olyat, mintha kiugrana a csípőmnél a forgócsont a helyéről, aztán visszaugrana, ne tudjátok meg, iszonyú kellemetlen érzés. Emlékszem, mikor anyának műtötték a lábait 10 éve, hónapokig feküdt mire lábra állt, János kórház, aztán sokáig ORFI, akkor még nekem idegen volt a főváros, sokat jöttünk fel anyához látogatni és sírtam mikor hazaindultunk, igen kicsi voltam még. Anyának a csípőficam miatt meg a kopások miatt már vagy 12-13 éve csípőprotézisei vannak és kicsit megijedtem, hogy örököltem valamit, de azt mondta nyugi, ha ez így lenne, erről már vagy 27 éve tudnánk. Úgyhogy valami más miatt fájnak az ízületeim mint a szar. Nemtom, de szar. De úgy látom nem vagyok egyedül. Ez valami érdekes betegség lehet ami húszas évei végén járó bloggerlányokat támad, akik nem szoktak le a cigiről a biorezonancia ellenére ;) Nemtom na, fáj az egész bal lábam úgy cakk-pakk. Lehet, hogy fogynom kellene. Nem lehet, biztos.
Az időjárás megbolondult, úgy cirkálok napközben a városban, mint valami kibaszott labirintusban, falhoz lapulva, mindig az árnyékos oldalon. Amikor kénytelen vagyok megállni vagy menni a tűző napon, úgy érzem pillanatok alatt szénné égeti a bőröm. Persze erre is van megoldás, leszokom az ebédelésről, így az ebédidőről, meg arról, hogy fél egykor az utcára kimenjek. Így akkor lehet, hogy lefogyok és elmúlnak a reumás panaszaim. Pofonegyszerű.
