Nem mintha magamnál lennék, de ideülök, elmesélem. Ha valaki azt gondolná, hogy a zoráéknak minden tök gördülékenyen megy, ami a költözködést illeti, na az kurvanagyot téved. Reggel átvettük a kulcsot, odaálltunk lazán, hogy akkor kettőkor végzünk, gyors suvickolás, porszívózás, aha. Négykor úgy hagytuk abba, hogy akkor mára elég, leszakad mindenünk, ekkor jártunk kb. a takarítás felénél.

Az volt, hogy mikor ma odamentünk szembetaláltuk magunkat a kiszemelt, leboltolt, aranyos kis albérlettel, de azzal a nap teljesen hosszán kellett szembesülnünk, hogy elődeink bár szimpatikusak voltak, de nem a tisztaság mániákusai. Elég az hozzá, hogy két macskával meg valami rágcsálókkal rendelkeztek, a lakás legkülönfélébb pontjain lelek macskaszőrre, szerintem hónapokba telik, mire eltűnik az utolsó szál is, anyway. A rágcsálók ketrecét tartó szekrényke mögött a Gitározós egy fél köbméter almot talált, ezen még tudtunk derülni. A hálószobában a nem épp makulátlan faliszőnyeg mögött jött velünk szembe a horror, némi száraz penész formájában, na itt majdnem sírtam. De ekkorra már kicsit melankolikus voltam, mivelhogy Nyehi a nap közepén felhívott és szomorúan értesített arról, hogy a péntek reggelre beígért furgont tegnap baleset érte. Na, adjátok össze ezt a hírt, meg a tonnyányi macskaszőrt, meg a penészt a háló falán, gondolhatjátok. Az egyetlen, ami valahogy olyan egyszerűen emészthetővé teszi ezeket a helyzeteket a Gitározós jelenléte, akivel valahogy nem tűntek mégsem tragikusnak ezek a helyzetek. Régen az ilyeneken biztos bőgtem. Most meg csettintünk, ez van, csináljuk, ahogy tudjuk. Nyilván nem olyen vészes, miután tudjuk, hogy a végére szép lesz, mert megcsináljuk.

Négykor ledobtuk a rongyokat, azt se tudtuk mikor és hogy lesz költözés, beültünk egy kávéra a Mekibe, de ekkor már olyan fáradtak voltunk, hogy a fiúm a cukrot a kávé helyett a kávéhoz adott vízbe szórta rutinos mozdulattal, de ha nem szólok, lehet észre se veszi. Még ezután jött az, hogy hazajöttem, felhívtam és leboltoltam az első tehertaxissal a melót szombat reggelre, holnap pedig a változatosság kedvéért takarítunk, továbbá estére várom a családom a másnapi pakolásra, közben pedig van vagy egy napnyi mínuszom alvásból, de elájulni is fáradt vagyok, és amúgy is csak egyszer élünk, nem igaz?