Jaj bazmeg, kb. a 40%-a van összepakolva, körbebástyáztam magam dobozokkal - ma egy pillanatra azt hittem van elég, de kurvára nincs, főleg banános nincs, hagyjuk is -, kezd egyre nagyobb méreteket ölteni a káosz, na de legyünk pozitívak, egy hét múlva már nem itt alszom. Addig meg alámászok a 9 négyzetméternyi lomnak és megvárom, míg anyámék kiszabadítanak alóla a költözés napján, bár kétségtelen, van egyfajta varázsa annak, hogy dobozokkal a fejemen alszom. Ha van egy kis szerencsém, hétfőn még valahogy átverekedem magam a könyvesdobozokon és ha odaférek a szekrénysorhoz, akkor darabonként cibálom ki onnan a ruhákat, iderendeltem Fuentesné barátnémat, hogy segítsen nagyobbra növeszteni a rumlit és ha tud és akar, szabadítson meg egyúttal néhány ruhadarabtól és közben igyon meg velem a dobozok tetejéről láblógatva egy sört.
A Gitározós aljas módon szeretné kihasználni a korábban emlegetett, saját alkalmasságomba vetett bizonytalanságomat. Azt mondta ez kiváló lehetőség neki arra, hogy tökéletesen elkényeztesse magát, hogy aztán minden nap biztosíthasson afelől, hogy nagyon jó velem élni így all inclusive, persze csak a megnyugatásomra teszi, imádnivaló nem? Persze, hogy az, már alig várom, hogy ki legyek téve ennek az elnyomatásnak.
Ma folytatnám a pakolást, végre egy hétvégi nap, erre van kitalálva, de most jut eszembe, hogy dolgozni megyek, utána kell kicsit inni az egyik barátainkkal, aztán Tandembe a másikokkal retrózni, holnap babalátogatás, hétfőtől munka újra, pakolás utolsó délután, már látom, kapkodás, nem lesz elég doboz, semmi pánik.
A legújabb kényszerképzetem, hogy a tulajok igazából kisstílű bűnözők, akik csak azért hoztak kisbabát a szerződéskötéskor, hogy még megnyerőbbek legyenek, azóta se hívtak, hogy megerősítsék a kulcsátadás időpontját, tehát lenyúltak minket több mint száz rugóval, plusz itt szopok a csomagolással és pár nap múlva kiderül, hogy lehet mindent visszarakni a helyére, plusz még mindig várni kell arra, hogy minden reggel a Gitározós nyakába szuszogjak, mindenkinek elő kell adni hogy szívtuk meg, kereshetjük az új helyet, amire már nincs újabb száz rugónk, átvertek, megszívtuk, ki kell pakolni a 40%-ot, idegbaj, földhöz is verem magam, ígérem fenn lesz a youtube-on, itt tartok, semmi pánik.