Megyek, közeledek a találkozási ponthoz. Hogy aztán együttebédeljünk. Kapucni a fejemen, esik az a kurva eső. Kit látnak szemeim a zebra túloldalán egy szál pulóverben? A Gitározóst. Agyamra leszáll a sűrű köd. Adrenalinfröccs. Roham.
- De hogy lehetsz ilyen, hogy kabát nélkül jársz, megfázol! - toporzékolok
- Jóvanna, az időjárásjelentés azt mondta jó idő lesz!
- De megázol basszus, tüdőgyulladást kapsz, hogy jutott eszedbe hogy. - még jobban toporzékolok
- De neeem, hehe, olyan aranyos vagy, mikor így elégedetlenkedsz.
- Nem fog érdekelni, ha megfázol, magadra vess. - annál is jobban toporzékolok.
- Hehehe, ne morgolódj már, kiZSgyerek vagy mikor így elégedetlenkedsz. - puszit ad
- Tüdőgyulladást fogsz kapni és majd nem tudsz jönni locsolkodni a Faluba, nem vagy igaz, megfázol, hogy jutott eszedbe, még tél van, mindenki kabátban, hogy, miért, megfázol, nem foglak ápolni, vizes a pulcsid, tüdőgyulladás, esernyőd sincs, miért, hogy, hogy, hogy - toporzékolok, lángol az agyam, aggódok, csapkodok.
Vigyorog. - Olyan kis aranyos vagy mikor így hisztizel.
Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem. Szeretem.
De ha taknyos lesz, megölöm.
