zora

Egyedül vagyok, szar, egyedül vagyok, szar; szar vagyok, egyedül vagyok, egyedül szar.   Kitörlöm a blogot, unom.   Még meg sem gyógyult, de már rohan ahhoz, akit szeret; még ki se lépett a munkahelyéről és rohan ahhoz, akit szeret, részegen rohan haza és amellé…

Hülye fogyókúra baszki és mégis lehet élvezni, mikor egy hét után máris 3 kilóval kevesebb vagyok, olyankor nem bánom a rohadék gyümölcsnapokat se. Húsvét után kezdtem, de nem is igazán tudtam becsülettel csinálni az első héten; a csütörtöki sörök a Tandemben – igaz…

Mostanra egyértelműen érzem: vagy boldog vagyok, vagy blogger. Hálistennek egyre erősebb az első, és kinek sajnos, kinek szerencsére egyre kevésbé működik a második. Nem tudok már írni, nem is akarok talán, volt ennek a blognak is valahol egy fénykora, amikor a legerősebben…

Nagyon nehéz írnom valamiről, ami olyan sok élményt és emléket adott nekem, mint az elmúlt hétvége; hogy ott lehettem, ahol legjobban szeretek lenni és amiről olyan sokszor ábrándozom, hogy ott lehettem és hogy Vele, hogy mindazt, amit egyedül átélni is feledhetetlen lenne, azt…