Eü. hírek. Kezdjük a rosszal, a Gitározóst megtámadta valami gonosz kórság, ami miatt péntek óta ágyban fekszik szegény drágám. A gyomrát és helyenként az ízületeit fájlalja, nem taknyos, de így is influenzára gyanakszom. Ma voltam látogatni, vittem neki finom fahéjas-diós muffint, mandarint, meg a tőle kapott egyik kis macimat, hogy amikor nem vagyok ott, akkor vigyázzon rá helyettem. Szegénykém nagyon elcsigázott volt, vagy feküdt, és nyúzott hangon a párnába motyogta, miközben az arcát simogattam, hogy olyan jó, hogy itt vagy, máskor csak összegubózva üldögélt, enni pedig a kétoldali nyomás ellenére sem volt hajlandó. Most rendkívül aggódom érte és ráparancsoltam, hogy be ne menjen dolgozni jövő héten. Egyébként is lelkifurdalásom volt, hogy ebéd után leléptem, hogy a tesóimmal találkozzam, meg folytassuk a karácsonyi vásárlást, ez csak fokozódott, mikor fél óra alatt végeztünk a Syma csarnokban, mert olyan gyenge karácsonyi vásárt, ami ott van, még biztosan nem látott sem isten, sem ember. A kínálat szerény, gagyi és csupa haszontalan szarság van, senkinek nem ajánlom a fáradozást, hogy odamenjen; én kész voltam ott is elverni egy kis pénzt, de ez minden erőlködésem ellenére sem sikerült, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt mire.
Viszont a tegnap rendkívül sikeres volt, a sógornőmmel néhány óra leforgása alatt csomó mindent vettünk - nekem, ehe. A felnőttkorunkban kialakított "mindenki azt kap amit szeretne, még jobb, ha ő maga meg is veszi" elvek mentén haladva ezt a küldetést ezzel már majdnem teljesítettem is. Még hátravan csomó minden a többieknek (meg kicsit még magamnak is, hihi) és komolyan irigylem azon családokat, akik a prakticizmust egészen odáig viszik, hogy egyáltalán nem ajándékoznak, vagy csak tényleg jelképes baromságokat. Csak hát ehhez a mi famíliánk mégis csak túl tradicionális, de legalábbis mindannyian szeretünk adni is, kapni is, karácsonykor nagyobbakat is, szóval hozzánk mindig is jön majd a jézuska, úgyhogy a vásárolgatás ilyentájt nem kiiktatható elem az életemből.
Most pedig a csak csajokat érdeklő részek következnek, mint látens fogyókúrázó muszáj beszámolnom, mi a helyzet lúgosítás ügyben.
Ami engem illet, az alábbi dolgok történnek velem mióta iszom a zöldet:
- jelentősen csökkent az étvágyam, ha eszem, kb. feleannyi kajánál lakom jól, mint eddig
- négy napja szinte csak zöldséges kajákat kívánok, 4 napja csak főzeléket eszem ebédre és ma este képes voltam egy nagy adag paradicsomos krumplifőzeléket főzni, hogy legyen főzelékem a következő 2 napban - és ha már itt van, be is vágtam egy adagot vacsira. szinte egyáltalán nem kívánok húsos ételt (upd. most láttam, hogy a krumpli épp nem lúgosít, bánja a fene)
- már most ott tartok, hogy másfél óra alatt lecsúszik a másfél liter folyadék, holnaptól meglesz a napi 3 liter is
- annyit pisilek mint egy ló és az emésztésem tökéletesen működik újra
- a kisebbik öcsém - aki amúgy nemrég látott és mit sem tud erről a lúgosításomról - ma szemöldökhúzgálva végigmért és megkérdezte, hogy "te fogytál, bazz?"
Ami nem történt még velem, mióta iszom a zöldet:
- nem érzem, hogy az energiaszintem nőtt volna, mondjuk ehhez hozzájárulna, ha eleget aludnék; de állítólag a fáradtság normális tünet, mikor jönnek a
férmérgek - nem múlt el az édesség iránti vágyam, bár vacsi után egy fél muffin is elég volt
- nem tudom kihagyni a vacsorát, ámbár érzem, hogy ez inkább csak a megszokás miatt van és nem azért, mert valóban éhes vagyok
- nem tudom meginni a napi két kávémat, az agyam kívánja, a gyomrom ellenkezik, pár napja úgy ahogy volt elfelejtettem a délelőtti és a délutánit is, ma meg egész egyszerűen nem tudtam meginni, olyan rosszul esett
Azért összességében asszem egész jó, már most látni vélem magamon, hogy valami történik, de lehet, hogy csak képzelődöm. Valószínűbbnek tartom, hogy a vízhajtás miatt tényleg történik.
Mindemellett valahogy tudatalatt átformálódik a gondolkodásom, ami a kaját illeti, szívesen megyek be bioboltokba mostanában, eszem reggelire zab- és búzapelyhet, zabkorpát joghurttal, több gyümölcsöt napközben, Echináceával erősítem az immunrendszeremet, kovaföldkapszulával a hajamat és ami rám nem volt jellemző, hogy rengeteg folyadékot iszom.
Vennem kell egy mérőszalagot, a mérleg lófaszt sem ér. Ma reggel tökre örültem, mikor olyan számot láttam rajta, amit legutóbb egy komolyabb 90 napos idején, délutánra meg valahogy 4 kilóval nehezebb lettem, az mondjuk valószínűtlen. A legjobb mérték mindegyik közül a kedvesem keze lesz majd, aki valószínűleg ezután is sokat markol, viszont remélem idővel egyre kevesebbet fog, ehe.
