Tegnap egész este kacagtunk a Gitározóssal, először azon, hogy mostanra professzionálisan tudjuk előadni magunkat az általunk kifejlesztett, szabadalmaztatásra váró stílusban, tudod, volt már, tátott szájjal, összeszorított szemekkel fejrázás jobbra-balra, ütemre, ritmusra, esetenként teljes testtel idiótán táncikálva, lehetőleg vállrángatással, kézcsettintéseket imitálva. Tegnap egy teljes reklámblokkot hülyültünk így végig, izgatottan várva, hogy vajon milyen ritmust kell felvenni épp, hangosan kacagtunk

aztán

a Gitározós fürdés után megtalálta a kommentboxban a Pulickót és ezen a baromságon nevetgéltünk, ismerjétek el, ez tényleg viccesen hangzik, a fiúm meg azt mondta ezt muszáj lesz überelnie valami ennél is viccesebbel, alig várom mit talál ki, de hogy ha minden apró hülyeségünket elkotyogom itt, akkor meg leszek a végén búbolva, szóval csak suttogva mondom tovább, hogy

aztán

még azt is szeretném elmondani, hogy mint minden rendes gyereknek, így nekem is rendszeresen kijár az esti mese lefekvéskor és amilyen vehemenciával követeltem tegnap este a soron következőt a kismalacról, a bátor ventilátorról és a kis hűtőszekrényről, ugyanazzal az erővel folytottam szegény szerölmembe a szót, még az első mondatot se tudta befejezni, "most inkább maradj csendben!" - csattant fel a máris félálomba merült zora, szóval valahogy így. Furdal, ha úgy alszom el a mesén, hogy már az elejét se tudom másnap felidézni, épp emiatt kellett olyan sokszor nekifutni a kis füstölgő lángoló békásnak is, szóval így nem az igazi,

meg aztán

elárulom nektek a nagy titkot, hogy a Gitározósnak van egy ikertestvére, külsőre épp egyformák, viszont az egyik tudja mondani hülyén azt, hogy "őőőő", a másik meg nem tudja, és hát bizonyos következetlenségek lebuktatták őket, szóval mostantól nagyon résen kell lennem, hogy vajon épp melyikkel vagyok, de jobb, ha ők is kicsit jobban összejátszanak, mert innentől kezdve elég nehezen tudnak majd megviccelni engem ezek ketten. Egyébként meg teljesen mindegy, melyik mikor jön, mindkettőt egyformán szeretem.

Szeretnék a Gitározóssal megöregedni, 30 év múlva sírva röhögni azon, ahogy a műfogsoraink a szélrózsa minden irányába repülnek, miközben reklámzenékre ugrabugrálunk, mint a majmok. Ezt megelőzően jó lenne majd reprodukálni magunkat egy regősbendegúzos utódban, aki összeszedi és visszatolja majd a szánkba a tánci közben elhullajtott stuffokat és öregkorunkban néha figyelmeztet majd, hogy ideje lenne már befejezni a hülyeséget, trottyosok. De mi ahelyett, hogy befejeznénk, megtanítjuk őt is rá és az onokáinkat is és majd ők is a gyerekeiket, meg az onokáikat és így öröklődik majd minden hülyeség tovább, generációkon keresztül, kasul és át, míg világ a világ.