Én már a Pesti Estet vagy a Story Magazint se nagyon értem a wc-ben, hogy egyáltalán hogy jut eszébe az embereknek szarás (bocsánat) közben olvasgatni? Próbáltam már értelmes magyarázatot találni erre, de 28 éve nem sikerül, mi célt szolgálnak a színes magazinok a rötyiben? (Most a Playboyokat a legénylakásokban hagyjuk.) 

Én ugyan csekély mértékben, de barátja vagyok a testemnek, nem tartom gusztustalannak a vele, benne, rajta zajló folyamatokat, de a szarást (bocsánat) épp elég undorítónak tartom ahhoz, hogy ne akarjak sokáig időzni ezzel. Praktikus, az idejével gazdálkodni szerető ember lévén számomra az ideális folyamat az inger -> wcre menés -> elintézés -> törlés -> kijövés gyors egymásutániságában realizálódik. Néha becsúszik a várakozás mozzanata is, de azt a Béki Laci tévédoktorbácsitól tanult mozdulatokkal igyekszem felgyorsítani. (Levegő beszív, has behúz, 4-4 ujjal finoman benyúl a bordák alá, kis nyomásokkal présel lentebb a hasnál, adj a perisztaltikának!) Mivel virágillatút kifinomult lelkivilágom ellenére még én sem tudok, ezért a produkció után mielőbb távozom. Itt ezen a ponton nem értem, embereknek hol fér mindebbe az olvasás magasztos élménye. Előtte? Közben? Utána?

Mindent lehet fokozni. Amit a lakótársam - vagy annak cca. egy hete ittfelejtődött pasija - csinál, arra már nem találok magyarázatot. Hiába a nyitottságom a világ felé, ez meghaladja minden képzelőerőmet: a wc-ben a kis polcon a szokásos Pesti Est és Story magazin helyén most egy félig kitöltött keresztrejtvény és toll hever. Ezt így hogy? Előtte? Közben? Utána? Mondanám, hogy értem, de nem.