Háromnapos punnyadást rendeztünk otthon a Faluban, jaj de jó volt! Anyukámék, mint mindig, most is mindent megtettek azért, hogy zavartalanul élvezhessük a nagy büdös semmittevést, respect. Annyit ettünk, mint a disznók, de kényszerítve voltunk, meg az illem, én most valami könnyű diétán gondolkodom, csak előbb eltüntetem azt a 3 napra való kaját, amit anyukám a hátizsákomba gyömöszölt.

Főztem otthon provanszi csirkét, de amit itt fenn készítettem az sokkal jobb lett. Sütöttünk tököt, azt viszont sehol nem lehet elhibázni, tele vagyok vitaminokkal, meg tetterővel, csak mondjuk nem így negyed 12-kor. Voltunk másik faluban búcsúban, kuuurvasok gagyit pásztáztunk végig a szemeinkkel és az egyetlen, amire minden erőnket bevetve költeni tudtunk, az 2x2 dl forralt bor volt, enyhítendő a fázást, amit a csontjainkig hatoló szél okozott.

Kb. fél órán keresztül álltunk a körhinták előtt, míg eldöntöttük, melyikre ülünk fel, a Gitározósnak az tetszett, amiről nekem a Talpig zűrben jut rögtön eszembe, amiben a köcsög kis Junior megbuherálja ezt a Crazy Dance nevűt és mindenki sugárban hány egymásra, meg a lent állókra és ettől valahogy viszolyogtam, volt egy kevésbé durva körbenpörgős, visíttatós, de az meg a fiúmnak nem, a faragott lovacskás leszakadt volna alattunk, a beleülsz és fejreállít Terminátor fel sem merült, így kerültünk a kacsába (ami igazából egy kurvanagy hattyú volt, de nekünk csak kacsa), amivel 5 percen keresztül köröztünk különféle magasságokban, ebbe se lett végül sok köszönet. A kezünk majdnem lefagyott és a lendület meg a gravitáció a körbenpörgés közepette folyamatosan kifelé húzott minket a kacsából, kapaszkodtunk mint a hülyék, ha lehet ez még szarabb volt, mikor hátrafelé haladtunk, fizika, okosabbak biztos tudják, micsoda faszság, mindez fejenként ötszázért.

Néztünk filmeket, sajnos feleslegesen izgultam annyira az 1408 miatt, az egész film alatt nem izgultam egy perccel se többet, mint a moziban a trailer alatt, a Visszatérés a Kísértet-hegyrétől joggal nem vártunk semmit, már az első is egy fos volt és a Hannibál ébredése után is békésen és édesdeden aludtam, úgyhogy a hosszú hétvége legjobb filmélménye a Sakál volt a valamelyik kereskedelmin, kár volt a letöltésekkel fáradni.

Huszonnyolc év után életemben először vertem meg apukámat sakkban. Ha valaki szeretne kikapni, az szóljon, ha már nyertem, össze is csomagoltam az egyik készleT és elhoztam, hogy itt is tudjam trenírozni az agyam és megverni másokat/megveretni magamat néha.

A Gitározóssal hoztuk a szokott formánkat és végigidétlenkedtünk 3 napot, a környezetünk minden kétséget kizáróan nem tudja követni, hányféleképpen hívjuk és becézzük már egymást, az pedig, hogy folyamatosan egymásba csimpaszkodva enyelgünk, biztos kurvára idegesítő lehet - még akkor is, ha nem vagyunk azok a szörcsögve-szlurpogva társaságban smárolók, csak simán nem tudunk meglenni egymás fél méteres közelsége nélkül -, de senki nem mer szólni és ez rendben is van így, mi így szeretünk együtt lenni.

Én a hétvégén kaptam megint új, aranyos becenevet, nekem pedig az Ő egyik régi, itteni, blogbéli neve jutott eszembe, miközben a szemébe pislogtam, neki, pedig ma is igaz ez persze, neki, Akinek a szeme ugyanolyan színű, mint az enyém. Nagyon szeretem.

A hétvége zenéje a Paul Oakenfold Greatest hits, ami csak annyiban bosszantó, hogy a letöltés végén láttam, hogy egy album az egy mp3, így most van két kurvanagy mp3-am, ami vicc, hogy ugyanígy találtam meg X másik helyen, hiába akartam trackenként magaménak tudni, kérdem én, miért nem állnak külön azok a nyamvadt mp3-ak? Majd akkor reggelente és munkából hazajövet ugyanazt a 3-3 számot hallgassam, vagy mi, mert tekergetni nem óhajtok, az tuti, főleg nem 50 percnyi anyagot adott esetben. Biztos van erre valami értelmes magyarázat, persze, amíg ingyen van, hallgassak, tudom.

A hétvége sportja a biliárd volt, amit a Eurosporton játszottak, olybá tűnt egész hétvégén ugyanaz a két ember, és lehet, hogy nem is pontosan az volt a többféle golyós-dákós közül, de én azért kedvet kaptam ehhez is, továbbá vissza a zenéhez, előszedtük az otthon fellelhető hangszerek mindegyikét, a fiúm a tesóm rozzant gitárját pengette, apukám okarinázott, vagy mi az a nagyranőtt fa körtemuzsika, én meg tangóharmónikáztam a Túl az óperenciánt, illetve furulyáztam is és bár az kisiskolás koromban jobban ment (igen, én már akkor is, csak akkor még nem pont úgy, ahogy mostanában), de azért most is jó a hallásom. Kitaláltam, hogy megtanulok gitározni, a zongora csak azért kizárt, mert egyrészt nem férne be ide a 9 négyzetméteremre, meg a fiúm sem zongorista, és majd ő szépen megtanít.

Apropó hely, a Viccesvirág is kezdi kihízni a Mikael íróasztalt, ideje lenne már elköltözni innen a fenébe.