Szombat este házibuliban voltunk DD-nél, megcsináltam vagy negyven szendvicset, televéreztem az ujjammal a paradicsomot míg felszeltem és mindenki jóízűen megette, ágyaspálinkát ittunk és a Gitárossal folyton egymást kerestük a szemünkkel - hogy akkor is együtt legyünk, amikor nem vagyunk -, de ez még egy előző héten volt.

Hétfőn a Bartókon néztem lakást egy művészlelkű nőnél, csütörtökön a Kökörcsinben néztünk egy jóvágású, francia színészre hasonlító diplomatánál, de az egyik körfolyosós ház földszintjén sötét volt, a másik távfűtéses és mindkettő alig-bútorozott, igen, ez a múlt héten volt.

Lenyeltem a fogtömésem, ez is a múlt héten volt, de mikor szétfúrta az orvos, az egy másik héten és egy másik orvos volt, az egyik hat, a másik nyolc volt, ezer volt.

Vasárnap közös dalt szereztünk a szerelmemmel, de ez még az előzőn volt, olvadtam, ahogy szólt a dal és ahogy repkedtek a szemem előtt a gitár nyakáról a plafon felé a táncoló hangjegyek, a következőre meg elfelejtettük, hogy volt, pedig olyan szép volt, így volt.

A nagy zsírosdeszkás Tandemezés az csütörtökön volt, amikor meg először kaptunk ilyen finomságot, nem voltam ott és bántam, igen, az az előzőn volt.

A fiúm nem mesélte el a lángoló békás mesét két hete, az már jó régen volt, szombaton viszont megtudtam mi lett vele, de elhangzott egy rövid történet a kis ventillátorról, meg a mackó úrfis mese első része is, igen, ez mind nagyon aranyos volt.

Szombat éjjel arról a nagymamámról álmodtam, aki már nem él és sírtam mikor felkeltem, a Gitározós megsimogatta az arcom és megvigasztalt, szomorkás félóra volt.

Rönével, DD-vel meg Jackkel ebédeltem kínaiban, pénteken, most az utóbbin, harsogva beszéltek nőkről és baszásról, de csak ketten, a harmadik visszafogott volt.

Mindig szép fazont vágtam magamnak, még a múlt héten is rendben volt, de egyik este, aha, asszem múlt csütörtökön megcsúszott a borotva és tinilány lettem újra, a szerelmemenek tetszett a végeredmény, szerintem meg inkább vicces volt.

Szombaton uzsonnára sült tök volt, másnap reggelire és uzsonnára is volt, és a kettő közt tökös-mákos sütit sütöttem, provanszi csirkét is főztem, mind nagyon finom volt.

Megnéztük az ügynökökkel a Terrorbolygót, de ennek már két hete, az beteges film volt, a Bourne ultimátumot, meg a Napfényt és a Tíz csapást itthon, az első kettő rendben, utóbbi egy utolsó gyenge szar, elhibázott választás volt.

Apa felhívott, de nem tudott róla, csak harsogtam bele a túloldalról átszivárgó munkazajba, ilyenkor tudom, hogy véletlenül nyomódik be a telefonja, Apa, Apa, ott vagy? és Apa mit sem tudott erről, így hát nem is válaszolt, később felhívtam, megnevettetett, ez ma reggel volt.

A Muse koncert nagyon jó, a 30Y pedig tökéletes előzenekar volt, az új dizájn vidám és aranyos, az előző egy szomorkásabb énemet tükrözte és már nagyon unalmas volt.

Mikor hétvégén az ágyban feküdtünk, a szerelmem oldalába fúrtam magam, mert ott vagyok biztonságban, néha még a közelnél is közelebb vagyunk egymáshoz, Ő szeretettel cirógatta az arcom, de ez már az előző héten is így volt.

Összefolynak bennem a hetek, összetartja őket ez az édes-ragadós-szirupos boldogság, ez a mindennel elégedettség, nem cserélném el semmire. Ilyen jó, mint most, nekem még soha, soha nem volt.

Nem az a fontos, hogy pontosan mikor történnek a dolgok, a lényeg, hogy milyen dolgok történnek és kiváltképp, hogy kivel, hogy kikkel történnek, csak ez számít, a szerelmem, a barátaim, csak Ő, csak Te, csak ők, csak Ti.