Tegnap csak négyet ittam, de így is pörögtem egész nap, fene tudja mitől van ez, de a körülményekhez képest a szokottnál is derűlátóbb vagyok, végülis minden csak nézőpont kérdése nem? Most kicsit körbenézve az életemen nem is olyan nagyok a hegyek, amiket odébb kéne tolni, úgyhogy kitaláltam pl. hogy beiratkozom szombati iskolába, hogy kicsit trenírozzam az agyam és a napi munkán kívül valami más is legyen benne, nem mintha lenne rá pénzem, de ezt is menedzselem majd valahogy, ahogy nem kétséges, hogy lesz kedvem(ünk)revaló albi is hamarosan, meg egyre több együtt töltött idő a szerelmemmel, jóreggeltpuszik hideg téli napokon, meg ilyesmik. Most érzem, jó szériában vagyok, fizetésemelést kapok, ami a maga látszólagos jelentéktelenségével - már ami a nagyságát illeti - mégsem mellékes az életvitelem szempontjából, mindig lehet minden még jobb, csak neki kell gyűrközni, úgy érzem magam, mint tegnapelőtti a filmben a szörfös Patrick Swayze, aki mindenáron meg akarja lovagolni élete legnagyobb hullámját, én is meg akarom az enyémet, lehet hogy nem ez a legnagyobb, meg szörföm sincs, de egy hasast azért még merek ugrani, vagy be kéne fogni ezt a jó szelet nem a vitorla mögé, hanem bele valami zsákba és eltenni, érzem csupa jó dolog következik most, én pedig csakazértis véghezviszem és megvalósítom amiket szeretnék, mert így akarom és kész.
2007.09.06. 07:10
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://zora.blog.hu/api/trackback/id/tr774751102
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.