Az albit azt hagyjuk, nem töltöttünk ott öt percnél többet, nyomasztó kis lyuk volt, túl alacsony galériával, telezsúfolva egy háromfős család teljes életével, meg amúgy is távfűtéses, én vagyok a barom, hogy ezt nem kérdeztem meg előzőleg. Asszem akkor fordultam sarkon, mikor a macska a galéria lépcsőjéről kishíján a fülembe harapott. Van valami, amit elhoztam magammal a Faluból, meg a gyerekkoromból: az állatnak kinn a helye, kövezzen meg bárki, nekem legfeljebb ha halam lesz, az nem hullajtja szerteszét a szőrét a lakásban és nincsen szaga. Meg nem is nyávog/ugat.
Tegnap délután megittam nagyjából hat bögre fekete teát, de azt csak a hatodiknál tudtam meg, hogy az fekete tea, minekutána egész este pörögtem, mint akit felhúztak, én sose szedtem szintetikus drogokat, de ez tuti jobb azoknál.
Amúgy meg fura az albérletnézés, belelátni vadidegen emberek életébe a lakásukon keresztül, néha kicsit nyomasztó is. Leginkább jó lenne már túllenni ezen az egészen.
