Baromira aggódom az anyukámért, aki kórházban van és kurvára nem volt tegnap sem megnyugtató a hangja a telefonban; rossz ilyenkor 120 kilométerre lenni tőle és nem látni, hogy van igazából. Ma hazamegyek és holnap bemegyek hozzá, addig meg csak titokban sírdogálok miatta-érte, metrón, a gyári wcben, útban haza a Faluba, és főleg otthon a szülői házban, ahol ma nem ugrik a nyakamba, ahogy mindig szokott, amikor sok hét után hazaérek.
:(
