zora

Este bebasztam, az az igazság, húzós a fröccs a Szimpla-kertben, főleg ha több mint egy litert iszik meg belőle az ember. Kerülendő mostantól az ilyen alkoholos állapot, mert tele vagyok homályos foltokkal az agyamban utána. Azt tudom, hogy a Ferencieken fél percig álltam lenn a metróra várva az egyik oldalon, mire felmerült bennem, hogy jó oldalra álltam-e egyáltalán. Ehhez fontos lett volna tudnom, hogy éppen hol vagyok, ettől téve függővé, hogy akkor északnak, vagy délnek kell mennem. Ez kb. újabb egy-két percet vett igénybe, mert aktuálisan azt sem tudtam, hol voltam az előző néhány órában, s ha ezt nem tudtam, azt sem tudhattam, hol és melyik metróállomásra kerültem. Aztán rájöttem, átballagtam a másik oldalra. Egész úton bőgtem hazafelé, csak sejtem, hogy miért, gondoltam arra is, hogy biztos lesz, aki meglátja, hogy pityergek és kinevet magában. Hazaértem és beszélgettem a lakótársammal, fogalmam sincs miről. Felhívott Apa, hogy holnap este megyek-e haza, a többire nem emlékszem, csak hogy szerepelt bennük, a balin és a rántotta szavak. Felhívott a kedvesem is, azt már végképp nem tudom, vele miről beszéltem, csak azt tudom, hogy utána 5 percig méláztam valami műanyagdobozon, ami ha nincs, találkozás sincs, sajnáltam és egyedül éreztem magam. Biztos küldtem sms-t, de lehet hogy nem, mert választ nem kaptam. Nem nézem meg inkább az elküldött üzeneteimet. Aztán elaludtam, mint akit fejbebasztak és hat óta próbálom összerakni a kockákat, faszom.