Elmesélem az év első, egyben legszürreálisabb álmát, amit kb. úgy egy hete sikerült produkálnia az agyamnak. A megfejtésével úgy egy napon keresztül foglalkoztam, valójában mindhiába, persze egyes részletek tudom, hogy mit szimbolizálhattak, de tovább nem jutottam.
Orvosi rendelő. Doki. Magas férfi. Közli, hogy öt helyen kell belevágni a hátamba, hogy kimetsszen kis bőrdarabokat, amik a tesóm karműtétjéhez kellenek majd. (Márciusban tényleg műtik a hátam, de csak max. két metszés lesz és semmi köze nem lesz tesómhoz, akinek hálistennek semmi baja nincs.) Emlékszem fecskendőre is és hogy hátulról vizsgál a doki. (Nem úgy, csak a szemével derékban, de figyelj, mi jött itt.) Snitt.
Műtőasztal. Rajta négykézláb egy nő. Mögötte térdel a magas doki és vadul dugja a csajt. (Valahol nyilván a közelmúltbéli gyomortükrözésre flesseltem, de ott nem volt ilyen kúrós dolog, amit végig kellett volna néznem.) Később feltűnik a doki mögött térdelve egy másik férfi, de lemaradtam arról, hogy mit csinál vele. Emlékszem az érzésre, hogy elbizonytalanodom, hogy vajon ez a legmegfelelőbb orvos, aki megműt? Snitt.
A nő még mindig az asztalon, kezében egy keksz (ez nyilván a Norbi Update 1-es puffasztott búzaszelet lesz), a tetején valami fehér és krémes, akkor esik csak le, hogy ezt a doki tette rá... a nő felém nyújtja és én beleharapok. Snitt.
Egy mosdókagyló felett öklendezem, a tükörben látom magam, elnyúzott arccal, miközben arra gondolok és attól vagyok rosszul, hogy valami vadidegen férfi spermája került a számba, ráadásul ilyen idétlenül, a kekszen. (Ezt az egészet nem nagyon hova tenni, mert az itthoni repertoárban ilyen kekszreverős téma egyáltalán nincs. Műtőasztal sincs.) Snitt.
Éjszaka, széles utca. A túloldalon egy nagyon extrémül kivilágított ház, nem mondta senki, de tudom, hogy a Marilyn Manson háza. (Nemtom, két éve nem hallgattam.) A túloldalon a járdán egy lány, zölden világító szemekkel. Fosok tőle. Snitt.
Óriási sebességgel robogok a betonúton. Üldöznek, valami csaj, nem az előbbi, és görkorcsolyán jön mögöttem, feltehetőleg én is így közlekedtem, nemtom miért hajszol, de halálra vagyok rémülve és nagyon nem akarom, hogy utolérjen. Kivilágítatlan ösvényen folytatódik a száguldás, itt tuti elkapott a rohadt kurva, de szerencsére ezt már nem álmodtam meg. Snitt.
Műtő. Felülről látom az asztalt. Körülötte legalább 4-5 orvos, serényen dolgoznak, könyékig benne a betegben. Filmszerűen a madártávlatból alászállok és pár képpel később alulról látom az orvosok arcát és érzem, ahogy matatnak a hasamban. (Hülye hipochonder.) Na ez sok volt és felriadtam, de kb. olyan nehezen jöttem ki belőle, mint a Rémálom az Elm utcában hősei, vagy az Egyeneset át szereplői, már akiknek sikerült.
Másnap az egyetemről álmodtam, ahova jártam, arra, hogy nem készültem az utolsó vizsgámra, hogy nem volt indexem és volt ott egy templom is, ahova többször bementem. Másnap reggel megnéztem a Krúdy-féle Álmoskönyvet, mely szerint a templom az alábbi jelentéssel bír: Csúnya szenvedélyek miatt elerőtlenedünk. Ebben volt valami, mert másnap este nem egyedül aludtam, hehe.
Azt a keksz dolgot azonban azóta sem értem és erről persze az álmoskönyvek is diszkréten hallgatnak.
