Statisztikailag sokkal kevesebb nő van az életemben, mint ahány férfi, de ez mindig így volt, szerintem ez így egészséges:] Mára a 90/10 százalékos aránya végre javult legalább 80/20-ra és van több barátnőm is, akiknek ugyancsak köszönetet szeretnék mondani,
annak, aki nélkül semmi se volnék, akinek még ma sem mutattam meg a blogot, mert jobb, ha nem tudja milyen vagyok, mikor nagyon szar minden, a legerősebb támasz, a legjobb barátnő, a legjobb, ANYA;
annak, aki fiatalabban is tud sokszor sokkal bölcsebb lenni, sokkal jobban bírja a szeszt nálam, az együtt elénekelt Wait For Sleep-ért a Tandemben;
annak, aki annak ellenére is szeret, hogy nem búcsúztam el vidékre költözésekor, a rengeteg lelki supportért, a nekem ajándékozott ruhákért és mert igazi példakép;
annak, akivel a Szimpla pincéjében találkoztam először és sosem hittem volna, hogy én egy ekkora celebbel valaha (:]), a sok jó tanácsért, a Remotivért és mert el tudja még mindig hitetni velem életünk párhuzamosságát, mely ha tényleg igaz, akkor a jövőben várhatóan leszek még ennél boldogabb is;
annak, aki mellett megtalálta a boldogságát az egyik legjobb barátom; meg azért az estéért az Íjászban;
annak, akinek elhittem egyszer az Akácfában, hogy márpedig én kurvára erős vagyok; és azóta a padlón feltengve igyekszem ezt mantrázni magamban; mosolygós istennő;
annak, akik tettek arról, hogy legyen egy hely, ahol hétről-hétre otthon érezhetem magam, ahol kikapcsolódhatok; ahol szeretettel várnak minket egy évre előre lefoglalt asztallal;
azoknak, akikkel ma este együtt bulizunk a kedvenc helyünkön; minden szerda vagy csütörtök esti jó hangulatot és beszélgetést, hogy együtt voltunk oly sokszor, köszönöm
- nekik, nektek, a legklasszabb csajoknak 2006-ban.
