Köszönöm -
a hétfő az övé volt, aki 27 éve fáradhatatlanul nevel és olyan vagyok, mint ő, csak kevesebb türelemmel megáldva, Apaaaa, és az övéké, akikkel gyerekek vagyunk otthon mindig, a legjobb fiútesók a világon, azt a rengeteg nevetést, köszönöm;
a kedd az övé volt, akinek a szeme ugyanolyan színű, mint az enyém és miatta volt olyan teljes és szép az idei karácsony, s hogy együtt lehettünk, öröm volt és köszönöm;
a szerda azé a fiatal barátomé, akit ezer éve nem láttam, de azért minden nap beszélünk msn-en és akkor este megérezte nyomottságomat, a hirtelen elhatározást sikeres megvalósítás követte: órákon át nevettetett a messzi távolból, köszönöm;
a csütörtök a bölcs baráté volt, aki erre járt és beugrott, aki egész évben ha keveset is láttam, mégis mindig ő volt az egyik legerősebb támaszom, aki kivitt a Tandem elé ordítani, aki hideg vízzel mosta ugyanott a szétbőgött arcomat és mondta néha nyersen, szedjem össze magam; most boldogságról beszélgettünk és sosem múló félelmeimhez megint tudott okos kommentárokat fűzni és hogy eszébe jutottam és beugrott és ott volt egy fél órát, köszönöm;
a péntek ez Exemé, Petié, aki most is a legjobb barátom, akivel vacsorát főztünk és kimostam a sok szennyesének egy részét, mert nekem ez így természetes, ott, otthon; akire mindig számíthatok és akiért bármikor tűzbe mennék; s hogy 7 év után is változatlanul szeretjük egymást, csak másképp, köszönöm;
a szombatért egy másik fiúbarátnak lehetek hálás, aki tegnap idén másodszorra is bevállalt a kedvemért egy homós-travis Almodóvart moziban és talán az egyetlen a szűk baráti körből, aki nem zorának hív, hanem a másik keresztnevemen és hogy nem hányta el magát, míg megettem a töröknél a csirkeszárnyakat nyakig és könyékig szaftosan, köszönöm;
a vasárnapot előre azoknak, akikkel ma este együtt bulizunk a kedvenc helyünkön; minden szerda vagy csütörtök esti jó hangulatot és beszélgetést, hogy együtt voltunk oly sokszor, köszönöm
- nekik, nektek, a legklasszabb fiúknak 2006-ban.
