Este hazaértem a Faluba, ahol Anyukámék ölelő karjaiba estem és gyors egymásutánban előadtam, hogy megint sikeresen túl vagyok egy felesleges egészségügyi parán orvoslátogatással és megnyugtatással, hogy a munkahelyemen olyan nagyra becsülik a munkámat és személyemet, hogy felajánlottak egy másik pozíciót, ami ugyan több pénzt hozna, de mégsem fogadom el, mert a mostanit nagyon szeretem csinálni, hogy én lettem benn az év újonca, és és és hogy minden nagyon frankó és hogy egy ideje állandósult az, hogy remekül elvagyunk Ő meg én és és és hogy jó lesz itthon, nagyon, de jó lesz pár nap múlva visszamenni is és és és lehet, hogy belátható időn belül lesz lehetőségem az egyedül albérlésre és és klassz barátaim vannak és hogy most meg kéne itt állítani az időt, stop mikor minden nagyon frankó.
Ma szerét ejtettem a tradicionális vásárlókörútnak a Városban, a kirakodóvásárban megállt az idő, minden olyan mint amilyen már vagy 15 éve, nagyban megy a gagyizás, de azért jó érzés keresztülmenni rajta kétszer és nem venni semmit. Alaposan rákészültem az ilyenkor szokásos talponállós forraltborra, ami egy csalódás volt, úgy túlfűszerezték a nyomorultat, hogy nem lehetett meginni, de még ez se baszta el a kedvemet, őszintén szólva erre most senkinek és semminek semmi esélye.
Megyek mert felmelegszik a Sangriám, csók, egyetek sok bejglit!:]
