Túl vagyok két három átbulizott estén, két három nap alatt nettó 8 13 óra alváson, egy
fél ország keresztbeutazásán, egy összebújós szombaton, fáradt vagyok és immár harmadnegyednapos; de mindenképpen önfeledt, mosolygós és boldog, vagy mi. Pont
úgy érzem magam, mint aki osztható nullával és minden szabály ellenére
is maradék nélkül megvan benne az 1, nade... beugrottatok mi? Ennyire még én se vagyok hülye matekból. Most, ha mindenáron számokkal akarnám hogylétemet kifejezni, azt mondanám: 42.
Majd mindent szépen sorban elmesélek, csak most felkapok egy másik
göncöt és elrongyolok a 7 méter partyra, mert ott is kell egy kicsit
hangoskodni, meg különben is, én is csak egy Tibi vagyok, úgyhogy ott a
helyem. találkozni az egyik legkedvesebb barátommal, akit már nagyon régen láttam.
Recycling, csak mert nincs időm, de higgyétek el, nagyon jó érzés nem érni rá blogot írni.
