zora

A jobb napok egyike. Benn a gyárban vannak egész érdekes feladataim, amiket azokban a szünetekben igyekszem megoldani, amikor épp nem szexről beszélek a valakivel a messengeren a nap túlnyomó részében. Valószínű ez az újra előkerült és a napokban bennem feledésbe merült téma zökkentett ki a két napig tartó zsebkendőáztatásból, mert most a sírhatnék helyett a dughatnék kínoz és ezt valahogy mintha könnyebben viselném. Gondolom, mert ezen nem sok agyalnivalóm van, az összes lehetséges választási lehetőségem kimerül jelenleg az egyedülben és a sehogyban. Pedig a lepedőm csak arra vár, hogy rajta négy kéz, négy láb, négykézláb, hogy gyűrődjön már össze. Táncikáló hormonok, szevasztok.