R e t r o s p e k t í v 2.
egy kis kitérő
Mióta szedem a nyugibogyót kevesebbet sírok, napok óta nem
is csináltam. Nem találom az okokat, amik azelőtt itt voltak kéznél egy jó kis
bőgéshez. Az idő valahogy sokkal lassabban telik, ezzel egy időben a dolgok is jóóvaal
laassabbbaan tööörténnek, mint azelőtt. A szokott türelmetlenségem sztoikus
nyugalomba, a hirtelenségem megfontoltságba váltott. Nem gondolkodom semmin túl sokat, ugyanakkor sokkal bölcsebb és felnőttebb meglátásaim vannak az életemmel kapcsolatban. Saját echte kosságomba vetett bizonyosságom dől meg akkor, amikor azt mondom, én mondom azt másoknak, nyugi, lassíts, ne akard olyan erősen. Mintha a képzeletbeli autómból eltűnt volna a gázpedál. Mintha eltűnt volna belőlem a csináljunk, mindent, sokat, gyorsan, AZONNAL jól megszokott érzése. Ha valaki komolyat kérdezne tőlem, lassan és megfontoltan válaszolnék. De főleg lassan. Ráérek válaszolni is.
