Végre jó hír, barátaim! Tegnap délután a dokimat látogattam és megérte 2,5 órát várni rá azért, hogy azt mondja, minden rendben. Az aktuális kontroll leletei mind jók, minden negatív. Sose tudjátok meg ezt a fajta boldogságot, ezt a fajta örömet, ezt a megnyugvást. Naptárral a kezemben ültem mellé, mert biztosra vettem, hogy egyeztetünk egy újabb randit az ambuláns műtőbe, de nem volt rá szükség. Nem kell most leszedni rólam semmit. Fél év múlva kéne már csak kontrollra mennem, de megfenyegettem, hogy én negyed év múlva jönnék megmutatni magam, mosolygott és azt mondta menjek csak. Hívjam csak bármikor. Isten létezéséről nekem nincsen bizonyosságom, én csak azt tudom, hogy rám ez a jóassszony vigyáz, sosem lehetek elég hálás neki.
Mesélte, hogy van egy új melanomás betege, korombeli lány, a combjából vette ki az anyajegyet. Eggyel rosszabb a szövettan lelete, mint nekem volt akkor, az övé előrehaladottabb stádiumban volt. Állítólag nagyon kiborult szegény lány, nyilván annyira, ahogy én is sírtam, zokogtam annak idején. Kisbabát terveztek a párjával. Kicsit odatett neki, hogy melanoma után 5 évig saját érdekében nagyon nem ajánlott a teherbeesés. Sajnáltam magamban, nem elég a melanoma ténye, még jönnek az ilyen járulékos rossz hírek is. Engem ez kevésbé érintett rosszul, nem volt tervben gyerek, most párom se, nem hogy ilyen terveim és őszintén szólva nem is nagyon fogok merni gyereket vállalni. A férjhezmenés gondolata eddig se különösebben érdekelt, ezzel, hogy nem merek szülni asszem tovább csökkentek az esélyeim a hosszú és boldog párkapcsolatra, mert nem hiszem, hogy ilyen életcélokkal kelendő leszek, na mindegy, marad az élethosszig tartó kalandorkodás, legalább nem fogok unatkozni.
Azt mondta a doki, nagyon strammul viselem a dolgot, hogy volt az a szar, hogy kontrollokra kell járnom, mondtam, ez a látszat, nyugodt csak akkor vagyok, ha ő megnyugtat, hogy minden oké. Különben nagyon is nehezen viselem, hol kevésbé nehezen, kontrollok idején nagyon nehezen. Fosok. Azt mondta 'sajnálom' és ez jól esett. Mindig odateszi a nevem mögé a kicsinyítőképzőt. Ez is jól esik.
Most jó, megnyugodtam, egészséges vagyok. Figyeljétek ti is az anyajegyeiteket, elmondom ezredszer is, ha egy van azt is, ha sok van, főleg. Nem is gondoljátok, milyen nagy szerepe van az időnek. Néha ülök a villamoson, vonaton, akárhol és meglátok a szembenülőn egy gyanús anyajegyet, szívem szerint szólnék neki, hogy menjen és mutassa meg dokinak, mert baj lehet belőle. De nem avatkozhatok mások életébe. Itt viszont nem hagyom abba a jószándékú térítést, arról ne álmodjon senki.
Most jól vagyok, sokkal jobban vagyok. Most kezdődik az élet, sokadjára újra. Menjünk bulizni!
