Ha a tegnap óta felajánlott és egy az egyben, zsigerből elutasított találkozásokra mindre igent mondanék, azokat egymást követő napokra tenném, akkor egy pár hétre előre fix programjaim lennének és nem kéne agyalnom hogy mivel töltsem a magányos estéimet.
Jó, lehet nem kéne itthon basznom a rezet, ha baszhatom máshol is, jó, megpróbálhatom ezt a szocializálódós izét, jó. Arra gondoltam, hogy nem egyesével mondanám el a két tucat embernek, hogy mi a fasz bajom van, hanem ha megmenedzselem, hogy tömeges formát öltsön a dolog, megoldódik, hogy csak egyszer nyávogom el, aztán letámasztom a fejem a fröccs fölé és megpróbálok csont nélkül belekönnyezni a pohárba. Jó, szocializálódok, oké, nem lehet ez olyan nehéz mutatvány, amúgy meg lelkük azoknak rajta, akik a legszennyebb állapotomban ismernek meg, felőlem. Barátok meg már láttak hasonló állapotban, nekik nem lesz új. Jó, elmegyek oda, ahol még én is kinn vagyok a falon, de senki se várjon tőlem sokat, csak nyígást és faszkivant.
Köszönöm a sok kedves levelet, kommentet, telefont, meg alternatív megkeresési módot és mindent, amit az elmúlt egy napban kaptam, én nem gondoltam, hogy engem ennyien és így, oké, basszunk be együtt szerdán, jó.
Meséltem már a nekem rendezett szülinapi buliról, amire nem mentem el? Nemtom, csak úgy eszembejutott, ahaha.
