Ittam Bloody Maryt, ittam Pina Coladat többet is, ittam Mojitot, meg valamit, amiben rum volt meg fasztudjami, azt mondtam nem iszom meg, erős, fiúknak való, aztán csak lecsúszott. Megszavazom az év bármixere és házigazdája címet Dreamnek, aki fáradhatatlanul kevert és teljesítette a véget nem érő kívánságokat, én ilyen koktélt, én ilyen koktélt, ő meg készítette. Mi meg bort vittünk fröccsnek, botor jószágok. Fél 5-kor, fél órával az utolsó Pina Colada után keményen raktam nyélen a másik corporate hernyóval hazairányba, elszívtunk egy blázt az utolsó közös utcasarkon az úton, és nyugtáztuk, ez is kurvajó este volt.
Megint egy buli, ahol nettó többet aludtam, mint voltam ébren, de ennek is megvannak az előnyei, ha néha kikóborolsz a társaságba, újra meg újra fennhangon örülnek. Dream szerint a világunk el van kicsit baszva valahol, itt állunk huszonsok-harmincnéhány évünkkel és a péntek esti boldogság az az, ha mindenféle piákat keverünk össze, magunkba töltjük, kicsit illuminálódunk, aztán csapatostul szurkolunk a tetovált gyereknek, hogy még keményebben tolja a csajnak a Hustleren.
Életem egyik legmegrázóbb élménye volt hallani a nappaliban dögölve, ahogy a fiúk kinn lelki életet élnek egymással a konyhában. Egy darabig nem mentem ki, aztán mikor igen, akkor egyesével borultak a nyakamba. Jack azt mondta annyi energia van bennem, hogy nem győz feltöltődni belőle. Kemény vagyok bazmeg.
Az este legidiótább része a napirajz-nézegetés volt, ahol néhányan hörögve kacagtunk néhány klasszikuson. Fanok vagyunk, óvoda, lemezautó a jelünk, vásztákurva.
