Mostantól különös körültekintéssel kell vásárolnom. Tilos zora, ismétlem, tilos ugyanolyan dolgokat venned, mint amik a lakótársadnak is vannak! Oké, mer'? Jóvan, mondom múltkor, ahogy az öblítős flakont felemelve meglepve tapasztaltam, hogy alig van benne cucc. Az ő Lenorja bezzeg nem fogy. Sebaj, gondoltam, majd ha elfogy az enyém, sorra kerül az övé, azt kompenzáció lesz nagyon. De ma kishíján szétbaszott az ideg, mikor a hűtőben a majdnem telinek vélt literes Jägeres üvegem helyett egy csaknem üres üveg fogadott. Neki is van benn egy kis, fél literes. Nem is értem. A lakótársam alig iszik. Ellenben szórakozott lélek egy kicsit, talán azt hitte ők vették a faszijával, de sosem nyúlná le a cuccaimat direkt. Egészségükre. De ez akkor is gyalázat.
Egyetlen mentsége az lehet, hogy nem ők itták meg, hanem mi, akiknek egyforma a szemünk, mikor legutóbb iszogattunk itthon. Nekem úgyszólván fogalmam sincs, majd megkérdem Ő mire emlékszik a balesetből, meg abból, meddig állt az üvegben a szesz az utolsó feles idején. Ha úgy van, hogy mi ittuk meg, akkor egyrészt a lakótársamat ezúton meg is követem, másrészt már értem miért voltunk olyan féktelen állatok a babámmal. Meg hogy miért baszhattam be a fejem az ajtófélfába, útban vissza az ágyba a hajnali pisilésből. Meg hogy mitől voltam másnapos.
Szerintem sosem tudom meg mi az igazság, a lényegen mit sem változtat: a leggyalázatosabb tény, hogy oda a jäger. S most, hogy oda a jäger, ki fogjuk nyitni azt a kurva bort, ha a fene fenét eszik is.
