Közel 4 hónap kihagyás után szerinted milyen az első munkanap? Agyhalál. Hétfő hajnali 9-kor a vadiúj céges emilcímemen máris 15 levél fogadott. Körben a kollégák. Vagy két tucat meg nem jegyzett név. Másokat hallgatás. Tanulás. Jegyzetelés. Máris önállóan dolgozás. Hirtelen a mélyvízben találtam magam, volt időm kapkodni a fejem, úgy délután 3-ig. Aztán megkaptam az első önálló projektet és rájöttem, nem kellett sokat várnom a kihívásra, hazajöttem fél 7-kor és azóta itthon dolgozom, vagy legalábbis igyekszem előredolgozni kicsit holnapra, megjegyzem, kevés sikerrel, ilyen szivacsos állománnyal a fejemben. Ez a lelkes kiscserkészség is remélem elmúlik pár nap alatt, épp eléggé legyakom benn az agyam, nem hogy még este 10-kor itthon is ezzel foglalkozzak.
Gondoltam betolok egy gyógysört, hogy könnyebben aludjak. Ma egész jól lettem volna, összességében, a leterhelt áramköreimmel, ha este nem nyitnak rám tizen msn-ablakot, hogy mi volt a melóban, de nem ez volt az utolsó, ami agyérgörcsöt okozott a nap végére - mert köszönöm a kedves érdeklődést, jól esik -, hanem néhány súlyos és sokkoló felismerés a nyomorult életemmel kapcsolatban egy-két beszélgetés nyomán, kiváltképp amit drága jó anyámmal folytattam; olyasmik, amikre nem volt elég bazmeg 4 kurva hónap, meg a rohadt ráérős unalom, hanem egy végre munkával telt nap végén kellett rájönnöm pár olyan apróságra, amire igazán rájöhettem volna az alatt a közel 4 hónap alatt, hogy ne most kelljen... Nem bírok sírni se basszameg, olyan álmos vagyok.
