Gyáááá, tegnap megraktuk nagyon Kőbányát, a fiúk - Lacus, Jakab, Szenzsé, Magwas
- meg én, mindig mondom megéri bringáslánynak lenni ennyi remek faszi
közt, úgyhogy unatkozó punnyadt csajoknak tudom ajánlani ezt a
sportágat, meg az ilyen kiruccanásokat, ehe.
Az, hogy nem voltam valami fitt, jelezte, hogy már akkor leizzadtam mire lementem a negyedikről és előtúrtam a biciklit, úgyhogy miután leizzadva, kicsit megázva elértem a startig, úgy gondoltam ennél betegebb már nem lehetek és elnyaltam egy fagyit a start előtt. Eü. állapotom ellenére egész becsületesen végigcsináltam, még bringát is emeltünk őrjöngve az Óhegy parkban, azt úgy tűnik nagyon megerősödhettem, mert újabban simán felemelem a bisziklit, pedig vagy 3x olyan nehéz, mint mondjuk egy fixi. Aztán bevetettük magunkat a Csősztoronyhoz sörözni és én a csekély napi kajálásnak köszönhetően simán becsíptem 2 kori sörtől. Mikor Magwas, Jakab meg Szenzsé elindult haza, még nem gyaníthattam, hogy öngyilkos mutatványt adnak elő az egyes villamos előtt, csak mikor hazaérve megírták a beszámolójukat, kezdtem el izgulni, nem mintha akkor már ne lett volna mindegy. De bazmeg, mekkorák, megrakták az 1-est is. Kamikazék:]
Lacus próbált rábírni, hogy hazafelé próbáljam ki a fixijét, de ezt a két sör miatt nem reckíroztam, pedig biztos izgi látvány lettem volna, ahogy röhögve bedőlök az óhegyi susnyásba.
Amúgy megint azt mondom, bicikli mindennek a titka, egész nap itt agonizáltam, lementem, tekertem, azt ha megkérdezné valaki a srácokat, hogy volt-e valami bajom a világgal, asszem rávágnák, hogy tutira nem tűntem úgy. Azt tényleg nem, pedig lófaszt se értek abból, amikor a biciklik alkatrészeiről meg szereléséről beszélgetnek, diszkréten pislogok, és megvárom, míg abbahagyják ezt. A nap végére a jókedvem, meg egy kicsit az önbecsülésem is a helyére billent, hála.
Úgy döntöttem meggyógyultam. Ma délutánra reméljük jó idő lesz, úgyhogy Akácfa és sopánkodás törölve, bringázni megyek, hattól Platános, CM-szórólapozás, hazafelé sörrel és vidámsággal. Egy sör után meg, ha nem látja senki, esküszöm megyek egy kört azzal a fixivel, hehe.
Az, hogy nem voltam valami fitt, jelezte, hogy már akkor leizzadtam mire lementem a negyedikről és előtúrtam a biciklit, úgyhogy miután leizzadva, kicsit megázva elértem a startig, úgy gondoltam ennél betegebb már nem lehetek és elnyaltam egy fagyit a start előtt. Eü. állapotom ellenére egész becsületesen végigcsináltam, még bringát is emeltünk őrjöngve az Óhegy parkban, azt úgy tűnik nagyon megerősödhettem, mert újabban simán felemelem a bisziklit, pedig vagy 3x olyan nehéz, mint mondjuk egy fixi. Aztán bevetettük magunkat a Csősztoronyhoz sörözni és én a csekély napi kajálásnak köszönhetően simán becsíptem 2 kori sörtől. Mikor Magwas, Jakab meg Szenzsé elindult haza, még nem gyaníthattam, hogy öngyilkos mutatványt adnak elő az egyes villamos előtt, csak mikor hazaérve megírták a beszámolójukat, kezdtem el izgulni, nem mintha akkor már ne lett volna mindegy. De bazmeg, mekkorák, megrakták az 1-est is. Kamikazék:]
Lacus próbált rábírni, hogy hazafelé próbáljam ki a fixijét, de ezt a két sör miatt nem reckíroztam, pedig biztos izgi látvány lettem volna, ahogy röhögve bedőlök az óhegyi susnyásba.
Amúgy megint azt mondom, bicikli mindennek a titka, egész nap itt agonizáltam, lementem, tekertem, azt ha megkérdezné valaki a srácokat, hogy volt-e valami bajom a világgal, asszem rávágnák, hogy tutira nem tűntem úgy. Azt tényleg nem, pedig lófaszt se értek abból, amikor a biciklik alkatrészeiről meg szereléséről beszélgetnek, diszkréten pislogok, és megvárom, míg abbahagyják ezt. A nap végére a jókedvem, meg egy kicsit az önbecsülésem is a helyére billent, hála.
Úgy döntöttem meggyógyultam. Ma délutánra reméljük jó idő lesz, úgyhogy Akácfa és sopánkodás törölve, bringázni megyek, hattól Platános, CM-szórólapozás, hazafelé sörrel és vidámsággal. Egy sör után meg, ha nem látja senki, esküszöm megyek egy kört azzal a fixivel, hehe.
