zora

Szerintem egyszer kitoloncolnak minket az Akácfából. Zotya megjött Brüsszelből, kaptam barackos, málnás és meggyes söröket, utóbbit a helyszínen bevágtam és azt hittem nem leszek már szomjas, úgy tele lettem a buborékokkal. De lettem. Jött Jófiú és egész kulturáltak voltunk az első 2-3 kör jägerig, Zotyát kifaggattuk a belgák bringázási szokásairól, aztán jött jägerke is és aztán újabb kör jägerek.
Onnantól kezdett botrányossá válni a viselkedésünk, amikor Zotyával először mentünk a zenegéphez és dobtuk be a százast egy jó kis Romantic kedvéért, azt fennhangom énekeltük a Szeretem őt című slágert. Zotya aztán több ízben megismételte a százassal a műveletet, mire aztán egyszer valami miatt olyan röhögőgörcsben tört ki, hogy csak azt bírta vinnyogni közben, hogy "nem bírom abbahagyni, nem bírom abbahagyni, nagyon fáááj, nagyon fáááj", és röhögtünk mind, és tényleg a rekeszizomnál és hastájékon nagyon fájt, és röhögött már rajtunk meg velünk együtt a kocsma egész közönsége és már szerintem nekik is nagyon fájt. Miközben sokadszor szólt a Romantic.
Ha eleget iszol, az Akácfa a legjobb hely a világon, nem tré kocsma, hanem valami olyan családias fészek, ahonnan ha így viselkedsz se néznek ki. Áldassék a nap, mikor lerakták az első téglát ott azon a sarkon!
Összefutottam Dreammel is útban a metróhoz, találkozásainkat rendszerint nekem sikerül szebben megírnom, de ma hiába próbálkoznék nála jobbat írni, heh. Ha meg tényleg úgy volt, jövök utólag egy kurvanagy pofonnal, hehe.
A barátaim, mostmár teljesen bizonyos, folyton a rosszabbik oldalammal kell, hogy szembesüljenek, komolyan elgondolkodtam azon, hogy vajon létezik-e egyáltalán jobbik...