Tour de Kalász - A baba, Che és a hangos gyalogos
07:45 Kőbánya Óhegy - Mázsa tér - Orczy tér - Blaha - Nyugati tér - Margit híd - Árpád híd - Filatorigát - Pünkösdfürdő - Budakalász - vissza Margit hídig ugyanez - le Lágymányosig - hídon át - Lurdy - Népliget - Kőbányai út - Mázsa tér - Kőbánya Óhegy 15.30.
Mi öten értünk elsőként a kalászi Lupa Csárdába, "mi vagyunk a civilek", mondta Ropy és diszkréten rávetettük magunkat az ingyenkajára, hiába na, messziről gyüttünk. Messziről és nem sokan, azt hittem, többeknek lesz kedve ezen a szép tavaszi napon kirándulni, meg aktívkodni. De ott voltunk és ez a lényeg, jött a miniszter, meg a megbízott is, mondtak jókat, de hogy mit is pontosan, majd elolvasom a többiektől, én ugyanis elég rövid úton otthagytam a sajtótájékoztatót és Kükü tündér gyerekével foglalkoztam, aki minden fellelhető felszerelést kipróbált a biciklimen aprócska ujjaival, a csengőtől a kilométeróráig, úgyhogy jelentem kezeim közt tartottam az utánpótlást, 20 év múlva is tutira lesz criticalmass!:) A picit - és tényleg nagyon pici, másfél éves, ha jól emlékszem - aztán tologattam, aztán az apja is tologatta és csak komoly ordítások árán lehetett leszedni a bringámról, de a legmeghatóbb az volt, amikor elköszöntem tőle, s ő sírásban tört ki, "nnéééénii, nééééniiii" zokogta utánam, én pedig eltettem magamban a never forget kategóriájú emlékképeim közé ezeket a nem mindennapi pillanatokat.
Visszafelé nem sok olyan karó, oszlop maradt mögöttünk, amire ne nyaltunk volna fel criticalmass-os meg "vegyél lámpát" matricákat, úgyhogy megint teljesítettünk nem egy küldetést. Én a magam részéről hazafelé a Népligetet nyomtam tele Paris Hilton fejével, eszembe jutott párszor grafitember, aki bizonyosan örömmel látná, hogy a város tele van a munkáival, Che Guevarákkal, Chuck Norrisokkal és a többi celebekkel.
Volt ma attrocitásom is egy nagyhangú faszival, a Petőfi híd alatt gondoltam csengetek egyet, nehogy elémlépjen, erre olyan hangnemben közölte, hogy mit csengetek én, mit izgulok(!), hogy berántottam a féket és megkérdeztem mi a fasz baja van, elmondtam miért csengettem, mire aztán jött nekem azzal, hogy különben is menjünk lassan, mert a bicicklisek így meg úgy, ő gyerekkel van, meg mit tudom én, közöltem, igen bakker, pl. azért csengetek, hogy ne tekeredjen elém a kölyök a kisbiciklivel, de a bazmegelés neki fontosabb volt mindennél, a két gyereke meg már látóhatárban sem volt, na mindegy. Így akarjak másokra - ismeretlen akárkikre is - vigyázni, hogy azok minden ok nélkül leugatják a fejem. Remélem olvasol, kabbe.
Ma egyetlen dologba köthetek bele, de abba sokadszorra és erősen, sisak, sisak, jött szembe megszámlálhatatlanul sok bicajos, félelmetesen nagy számban sisak nélkül... Miért??!?!?!
