zora

Eddig szentül meg voltam győződve arról, hogy A nagy kékség a legszomorúbb film a világon, de nem, ma heveny zokoghatnékom támadt a Pingvinek vándorlása közben. Aztán ez csak azért nem következett be, mert elaludtam a Vörösmarty F sorában. Menetrendszerű tél végi álomkór. Délután 4-kor redőny le, egyhelyben elalvás, zombi, 11-kor ágybavonulás. Másnap ugyanígy. Kávé napi kettő, energiaital, semmi. Zombi, 4-kor offline. 
Vénásan kéne adagolnom valami élénkítő cuccot. Erről jut eszembe...
A moziból kifelé a Kálvinon az aluljáróban kegyetlen hígító- és/vagy ragasztószag volt, nem csoda, hogy a metróalagútban mindenki hülyén bazsalygott.
Ez a post meg egy fos, ócska reprodukciója az eredetinek, amit nemrég egy mozdulattal töröltem a picsába. Félrenyomtam, a legjobbakkal is megesik.