zora

"Egy verseskötetet keresek" - így én a Libriben a bácsinak (hova lettek a helyes, fiatal eladófiúk???) a pultnál "ford-nak hívják a szerzőt", mondtam és megkereste a számítógépben, "van", mondta és együtt kerestük a polcon, de nem volt ott és én pánikba estem, mert már úgy elhatároztam, hogy ma meglesz a könyv. Bácsi felszívódott, már egy másikat is kisajátítottam magamnak a keresésben, mikor előjött hátulról az előző, kezében a kötettel. Úgy örülök, hogy a kezemben tarthatom egy barátom verseskönyvét, büszke is vagyok rá nagyon és majd kérek bele dedikálást, örök emlék lesz, azzal a mosollyal együtt, amit majd mellétesz amikor beleírja, "szeretettel zorának".
Az egyik kedvenc:

mikor legyünk önmagunk? (részlet)

"őszintének látszó mosoly vagyok
a hangsúly azon őszinte
ami némi önismeretet követel
önmagába fagy, ha nem teljesítjük azt
őszintének lenni kétségbe ejtő úgy
hogy nem húzzuk ki magunk a tükör előtt
de ha kell, tegyük meg
vagy bújjunk el egy sarokba
bútorok alá, hol azért
kényelmesen összekucorodhatunk
talán hosszú ideig várhatjuk azt
hogy megtaláljuk önmagunk"